Reggel arra keltem, hogy Manó kiabál a fülembe.
-Boomerang! Ébredj!-Kiabálta Manó.
-Jó, jó fent vagyok!-Mondtam nyűgösen, és keltem föl. Elég furcsa volt, mert általában egy ketrecben szoktam felkelni. Manó csak nézett rám.
-Boomerang jól vagy?-Kérdezte.
-Mi? Ja igen. Csak hozzászoktam, hogy egy ketrecben kelek fel.-Mondtam, mintha ez olyan természetes lenne. Manó csak furán nézett rám.
-Egy ketrecben?-Jött oda és tette fel a kérdést Shadow is.
-Igen. Tudjátok a színem miatt elég sok viking keres engem.
-És honnan kaptad a Boomerang nevet?-Kérdezett ismét Manó.
-A jel miatt a fejemen.-Mutattam meg a Boomerang alakú jelemet Manónak.
-Oh, már értem.-Csapta mancsát a fejére Manó. Shadow meg csak némán nézett.
-Valaki éhes?-Szólalt meg újra Shadow. Manóval egymásra néztünk és egyszerre szólaltunk meg: Hát én tudnék enni.
-Akkor gyertek, megyünk enni.-Válaszolta Shadow és már repült is ki a barlangból. Mi Manóval meg utána.
A tónál..
Nem számítottunk arra, hogy a tó, ahol enni fogunk, ilyen messze van, ezért szegény Manókát a hátamon vittem félúton. Shadow, mivel előre indult, ezért gyorsabban oda is ért. Mire mi odaértünk, addigra ő már bőven falatozott a halakból. Amikor meglátott minket, befejezte az evést és odajött hozzánk. Én közben óvatosan levettem a hátamról Manót. Shadow egy darabig csak nézett (mint mindig) aztán megszólalt.
-Kértek halat?
-Igen.-Feleltem.
-Akkor szerezz magadnak.-Mondta teljesen nyugodt arccal. Milyen furcsa ez a Shadow. Mindegy a legfontosabb most az volt, hogy halat szerezzek. Főleg Manónak, mert ő még egy fiatal Rettenetes Rém és ráadásul még kisméretű, így könnyen elfárad. Szóval leraktam a földre Manót és Shadowhoz mentem.
-Őhm Shadow, nekem van egy aprócska problémám.-Mondtam félénken.
-És miaz? Mondd nyugodtan.
-Én nem tudok halat fogni.-Mondtam ki ilyedten, mert ezt eddig senkinek sem mondtam el.
-Mi? Miért nem?-Kérdezte meglepődve Shadow.
-Már egészen kicsi koromban elraboltak engem a vikingek. Így nem tudtam megtanulni a szüleimtől.-Mondtam lehajtott fejjel.
-Oh ezesetben megtanítom.-Mondta vidáman. De én leginkább Manó miatt aggódtam. Gondolom Shadow látta rajtam, mert odaszólt Manónak, aki már jobban volt, hogy jöjjön oda enni. Meg hogy mindjárt jövünk. Manó meg vidáman ment enni. Mi meg Shadowwal mentünk a tóhoz. De Manó oda pisszeget nekem, és amikor odanéztem mutatott egy 'Like' jelet. Fogalmam sem volt mit érthet ez alatt, szóval Shadow után siettem.
Most már tényleg a tónál....
Amikor odaértem, Shadow ott várt a parton.
-Szóval, Boomerang, kezdjük az alapoknál. Vagyis a partról levadászni a zsákmányt, vagyis a halat. Gyere ide, megmutatom hogyan kell.
-Okés!-És trappoltam oda vidáman. Néztem Shadow-ot, hogy mit csinál, de csak a vizet nézte.
Nem értettem semmit, de inkább nem szólaltam meg, és csak néztem. Kb 5 perc múlva Manó is odajött, mint akinek semmi baja.
-Oh. A kezdő lecke?-Suttogta oda Manó.
-Igen. Bár nem tudom mit várakozik.
-Hát akkor nem lövöm le a poént. -Mondta Manó és arrébb ment.
Még 5 percig nézte Shadow a vizet aztán lecsapott. Sikertelenül.
Amikor kivette a fejét a vízből, rám nézett, megrázta a fejét és elkezdett beszélni:
-Szóval addig kell várni a víz felett, amíg nem látod magad elött a halat. Ki próbálod?
Finom volt, finomabb, mint azok a fonnyadt halak amit a viking hajókon kaptam. Shadow meg csak nézett.
-Hát ügyes vagy. Hát akkor ezzel meg is volnánk. Akarsz még gyakorolni?
-Áh, nem majd később. Már abban elfáradtam, hogy néztelek. - Mondtam és erre Shadow csak mosolygott.
-Keresd meg Manót, aztán indulunk. - Mondta hirtelen elkomolyodva Shadow.Én meg mentem megkeresni Manót. Pici idő múlva megtaláltam, ahogyan alszik. Felkeltettem és elindultunk Shadowwal együtt egy másik szigetre.
Úgy dél fele......
Úgy csendesen repültünk, amikor már nem bírtom tovább és megszólaltam: -És te hogy-hogy nem a családoddal élsz együtt Shadow?
Egy darabig csak hallgatott, aztán elkezdett mesélni: -Fellángolt az egész sziget és a családom szétvált. Azóta sem láttam se anyámat, se apámat, se a tesómat. És te hogy-hogy egyedűl vagy? Miért nem mentél vissza?
Most meg én gondolkodtam egy darabig aztán én is elkezdtem mesélni: -Engem 2 hetesen raboltak el, és pont akkor tanultam meg repülni. De amikor elszöktem, akkor nemtudtam merre menni.
-Oh sajnálom. Igérem segítek megkeresni a családod. - Mondta Shadow.
-hogyan én is! - Kiabált a hátamról Manó. Én erre csak mosolyogni tudtam.
Később....
-Hajj már megint csend van!! Utálom a csendet!! - Mondtam magamban. De hamar visszavonhattam, mert valami hívó hangot halottam.
(Shadow szemszöge)
Csak néztem előre, előre és előre. Keresni akartam valami pihenő helyet mivel régóta repülünk. Ránéztem Boomerangra és láttam, hogy nagyon hegyezi a fülét és néz egy szigetet. Később én is hallottam a hangot és egyből tudtam mit jelent.
(Boomerang szemszöge)
Már a sziget felé akartam repülni amikor elkezdett Shadow ordibálni. Én meg furcsán néztem rá. Manó is látta és lemászott a fejemre és belesúgott a fülembe: - Szerintem hagyjuk egy kicsit magára és huzzunk a szigetre. - Mondta, én meg helyeselve bólogattam és elhúztam a csíkot arra a szigetre, ahonnan a hang jött.
(Shadow szemszöge)
Azért kiabáltam, hogy ne halljuk azt a zajt, de észrevettem, hogy elmentek pont a sziget felé, ezért befejeztem a kiabálást, és utánuk repültem. Hamarosan leértem a szigetre, de nem voltak sehol. Elmentem gyalog keresni őket, hátha összefutunk. Hirtelen valami mocorgást hallottam a mögöttem lévő bokrok közül. Gyorsan hátrafordultam, de meg se tudtam nézni mi az, mert egyből rám ugrott. És az volt az amitől tartottam, egy Végzet Dala.
Ordított egy nagyot és megmarkolt a karmaival és vitt is el oda, ahova a többi elejtett sárkányt tartja. Gondoltam ott fogok találkozni Boomeranggal és Manóval, mert Boomerang nem nagyon ismeri a szigetvilágot és sárkányait. Már odaértünk a ,,gyűjtő" helyre, de nem láttam sehol sem Boomerangot. Lehet, hogy már felfalta a Végzet Dala? Nem- nem hiszem. Boomerang okos, talpra esett lány, nem hinném, hogy egy ilyen sárkány elfogja őt. Miután ledobott, a Végzet Dala elment más harapnivalót is keresni, gondolom. Én meg ott maradtam a többi bajba esett sárkánnyal.
(Boomerang szemszöge)
Manóval körülnéztünk a szigeten, keresni azt a zajt, ami alapból idecsalogatott minket, de nem találtuk sehol, ezért úgy gondoltuk Manóval, hogy ideje vissza menni.
- Boomerang szerintem menjünk vissza. - Ajánotta Manó.
-Rendben, de merre menjünk? Én nem tudok felrepülni a lombok miatt. - Jegyeztem meg. Manó erre elkezdett oldalra biccenteni a fejével, jelezve azt, hogy arra menjünk. Szóval elkezdtünk menni és végűl egy tisztáson lyukadtunk ki, ahol egy csomó borostyánba zárt sárkány volt. Manóval mi csak döbbenten néztünk.
-Ott van Shadow! - Kiabálta Manó és futott is Shadowhoz. Én meg csak néztem a szerencsétlen sárkányokra, akik be voltak zárva a borostyánokba. Egyszer csak egy bezárt gronkel szólalt meg mellettem:- Kérlek segíts!- Nyöszögte.
- Mondd meg mit csináljak, és kiszabadítalak. -Súgtam vissza.
- Gyújtsd fel a borostyánt!
- Mi?
-Csak tedd meg!- Mondta kétségbe esetten a gronkel, mivel nem volt más ötletem, ezért megtettem amire kért és csodák csodájára, a borostyán felrobbant, de a gronkel kiszabadult. Megköszönte a segítséget és elrepült. De a lényeg, hogy mostmár tudom, hogy lehet kiszabadítani Shadow-ot. Szóval futottam Shadow-hoz, ahogyan csak tudtam. Amikor odaértem, megmontam Manónak, hogy menjen hátrébb, Shadownak meg, hogy nyugodjon meg. Shadow erre pánikolni kezdett, hogy mit fogok csinálni. De akkor PUFF. Kilőttem a borostyánból Shadowot.
- Hogy kerülsz te ide?- Kérdeztem Shadow-ot.
- Megláttam, hogy erre a szigetre jöttök és utánatok akartam menni, de nem találtalak titeket, de a Végzet Dala elkapott.- Felelte.
-És mi az a Végzet Dala?- Kérdezte Manó. És pont akkor jelent meg az éppen említett sárkány.
-És most gyorsan tűnjünk el innen!!- Mondta Shadow és már repültünk is. De visszanéztem és láttam a kétségbeesett sárkányokat és visszafordultam segíteni nekik. A Végzet Dala észrevett és elkezdett üldözni. "Hát ez klassz!" gondoltam, de közben szlalomoztam és lövöldöztem a borostyánokat, amikből sorra repültek ki a sárkányok. Én meg elkezdtem menekülni, mert a Végzet Dala még mindig üldözött. Már kétségbe voltam esve, de megpillantottam egy barlangot és oda berepültem. Kiderült, hogy ez egy egészen hosszú barlang mivel már 5 perce menekülök a Végzet Dalától. És megpillantottam a barlang falát. Akkor egy éles kanyart tettem és a barlang szája felé érve, elkezdtem lövöldözni a barlang ,,plafonját", ami elkezdett beomlani. Én meg siettem és siettem ééééééééés KIÉRTEM. A beomlás után még vártam egy kicsit, hátha mégis kiért a Végzet Dala. Szerencsére bennt maradt a beomlott barlangban. HÁ! Úgy kell neki! És siettem vissza Shadowhoz. Ott vártak engem. Amint odaértem, se szó, se beszéd, mentünk máshova. Kis idő múlva már nem bírtam ki:
-Figyelj Shadow, bocs, hogy oda mentem, de nem hagyhattam őket ott.
- Semmi baj. Számítottam rá.- Mondta Shadow.
-Most akkor ismerd be.- Mondtam kicsit nagyképűen.
-Mégis mit?- Kíváncsiskodott Shadow.
-Hogy örülsz neki, hogy nem haltam meg!
Erre viszont nem válaszolt semmit csak repűlt mellettem, de azért láttam rajta egy pici mosolyt.
Késő este......
Nagyon sokat repűltünk, már fájt a szárnyam és még Manót is a hátamon cipeltem. Mondegy amint egy szigetre értünk, mindenki összedőlve aludt el.
Tessék itt pár GIF, ami nekem nagyon bejön, SZIASZTOK!!!!
Úgy dél fele......
Úgy csendesen repültünk, amikor már nem bírtom tovább és megszólaltam: -És te hogy-hogy nem a családoddal élsz együtt Shadow?
Egy darabig csak hallgatott, aztán elkezdett mesélni: -Fellángolt az egész sziget és a családom szétvált. Azóta sem láttam se anyámat, se apámat, se a tesómat. És te hogy-hogy egyedűl vagy? Miért nem mentél vissza?
Most meg én gondolkodtam egy darabig aztán én is elkezdtem mesélni: -Engem 2 hetesen raboltak el, és pont akkor tanultam meg repülni. De amikor elszöktem, akkor nemtudtam merre menni.
-Oh sajnálom. Igérem segítek megkeresni a családod. - Mondta Shadow.
-hogyan én is! - Kiabált a hátamról Manó. Én erre csak mosolyogni tudtam.
Később....
-Hajj már megint csend van!! Utálom a csendet!! - Mondtam magamban. De hamar visszavonhattam, mert valami hívó hangot halottam.
(Shadow szemszöge)
Csak néztem előre, előre és előre. Keresni akartam valami pihenő helyet mivel régóta repülünk. Ránéztem Boomerangra és láttam, hogy nagyon hegyezi a fülét és néz egy szigetet. Később én is hallottam a hangot és egyből tudtam mit jelent.
(Boomerang szemszöge)
Már a sziget felé akartam repülni amikor elkezdett Shadow ordibálni. Én meg furcsán néztem rá. Manó is látta és lemászott a fejemre és belesúgott a fülembe: - Szerintem hagyjuk egy kicsit magára és huzzunk a szigetre. - Mondta, én meg helyeselve bólogattam és elhúztam a csíkot arra a szigetre, ahonnan a hang jött.
(Shadow szemszöge)
Azért kiabáltam, hogy ne halljuk azt a zajt, de észrevettem, hogy elmentek pont a sziget felé, ezért befejeztem a kiabálást, és utánuk repültem. Hamarosan leértem a szigetre, de nem voltak sehol. Elmentem gyalog keresni őket, hátha összefutunk. Hirtelen valami mocorgást hallottam a mögöttem lévő bokrok közül. Gyorsan hátrafordultam, de meg se tudtam nézni mi az, mert egyből rám ugrott. És az volt az amitől tartottam, egy Végzet Dala.
Ordított egy nagyot és megmarkolt a karmaival és vitt is el oda, ahova a többi elejtett sárkányt tartja. Gondoltam ott fogok találkozni Boomeranggal és Manóval, mert Boomerang nem nagyon ismeri a szigetvilágot és sárkányait. Már odaértünk a ,,gyűjtő" helyre, de nem láttam sehol sem Boomerangot. Lehet, hogy már felfalta a Végzet Dala? Nem- nem hiszem. Boomerang okos, talpra esett lány, nem hinném, hogy egy ilyen sárkány elfogja őt. Miután ledobott, a Végzet Dala elment más harapnivalót is keresni, gondolom. Én meg ott maradtam a többi bajba esett sárkánnyal.
(Boomerang szemszöge)
Manóval körülnéztünk a szigeten, keresni azt a zajt, ami alapból idecsalogatott minket, de nem találtuk sehol, ezért úgy gondoltuk Manóval, hogy ideje vissza menni.
- Boomerang szerintem menjünk vissza. - Ajánotta Manó.
-Rendben, de merre menjünk? Én nem tudok felrepülni a lombok miatt. - Jegyeztem meg. Manó erre elkezdett oldalra biccenteni a fejével, jelezve azt, hogy arra menjünk. Szóval elkezdtünk menni és végűl egy tisztáson lyukadtunk ki, ahol egy csomó borostyánba zárt sárkány volt. Manóval mi csak döbbenten néztünk.
-Ott van Shadow! - Kiabálta Manó és futott is Shadowhoz. Én meg csak néztem a szerencsétlen sárkányokra, akik be voltak zárva a borostyánokba. Egyszer csak egy bezárt gronkel szólalt meg mellettem:- Kérlek segíts!- Nyöszögte.
- Mondd meg mit csináljak, és kiszabadítalak. -Súgtam vissza.
- Gyújtsd fel a borostyánt!
- Mi?
-Csak tedd meg!- Mondta kétségbe esetten a gronkel, mivel nem volt más ötletem, ezért megtettem amire kért és csodák csodájára, a borostyán felrobbant, de a gronkel kiszabadult. Megköszönte a segítséget és elrepült. De a lényeg, hogy mostmár tudom, hogy lehet kiszabadítani Shadow-ot. Szóval futottam Shadow-hoz, ahogyan csak tudtam. Amikor odaértem, megmontam Manónak, hogy menjen hátrébb, Shadownak meg, hogy nyugodjon meg. Shadow erre pánikolni kezdett, hogy mit fogok csinálni. De akkor PUFF. Kilőttem a borostyánból Shadowot.
- Hogy kerülsz te ide?- Kérdeztem Shadow-ot.
- Megláttam, hogy erre a szigetre jöttök és utánatok akartam menni, de nem találtalak titeket, de a Végzet Dala elkapott.- Felelte.
-És mi az a Végzet Dala?- Kérdezte Manó. És pont akkor jelent meg az éppen említett sárkány.
-És most gyorsan tűnjünk el innen!!- Mondta Shadow és már repültünk is. De visszanéztem és láttam a kétségbeesett sárkányokat és visszafordultam segíteni nekik. A Végzet Dala észrevett és elkezdett üldözni. "Hát ez klassz!" gondoltam, de közben szlalomoztam és lövöldöztem a borostyánokat, amikből sorra repültek ki a sárkányok. Én meg elkezdtem menekülni, mert a Végzet Dala még mindig üldözött. Már kétségbe voltam esve, de megpillantottam egy barlangot és oda berepültem. Kiderült, hogy ez egy egészen hosszú barlang mivel már 5 perce menekülök a Végzet Dalától. És megpillantottam a barlang falát. Akkor egy éles kanyart tettem és a barlang szája felé érve, elkezdtem lövöldözni a barlang ,,plafonját", ami elkezdett beomlani. Én meg siettem és siettem ééééééééés KIÉRTEM. A beomlás után még vártam egy kicsit, hátha mégis kiért a Végzet Dala. Szerencsére bennt maradt a beomlott barlangban. HÁ! Úgy kell neki! És siettem vissza Shadowhoz. Ott vártak engem. Amint odaértem, se szó, se beszéd, mentünk máshova. Kis idő múlva már nem bírtam ki:
-Figyelj Shadow, bocs, hogy oda mentem, de nem hagyhattam őket ott.
- Semmi baj. Számítottam rá.- Mondta Shadow.
-Most akkor ismerd be.- Mondtam kicsit nagyképűen.
-Mégis mit?- Kíváncsiskodott Shadow.
-Hogy örülsz neki, hogy nem haltam meg!
Erre viszont nem válaszolt semmit csak repűlt mellettem, de azért láttam rajta egy pici mosolyt.
Késő este......
Nagyon sokat repűltünk, már fájt a szárnyam és még Manót is a hátamon cipeltem. Mondegy amint egy szigetre értünk, mindenki összedőlve aludt el.
Tessék itt pár GIF, ami nekem nagyon bejön, SZIASZTOK!!!!
Szupeeer
VálaszTörlésKösziii
Törlés