Aztán hirtelen felkelt és elkezdett beszélni, hogy keljünk fel. Én elég nehezen, de felkeltem. És hirtelen felsikítottam: -MANÓ ELTŰNT!!!!!!!!!!!!!! Erre kicsit Shadow felugrott, gondolom az ilyettségtöl.
-Mi az, hogy eltűnt? Nem veled aludt?- Kérdezte idegesen Shadow.
-De velem aludt. De ha elalszok, akkor olyan vagyok, mintha leütöttek volna.- Mondtam idegesen. A vége már az lett, hogy egymással kiabáltunk, hogy hova ment Manó.
-HÉJJ!!- Kiabált valaki. Mindketten a hang felé néztűnk és ott volt Manó.
-Csak 5 percre megyek el és már a fél sziget tőletek zeng.- Mondta kicsit mérgesen Manó.
-Mi csak aggódtunk, hogy hova tűntél. Különben is hol voltál?- Kérdezte Shadow.
-Lementem a tóhoz és hoztam nektek halat.-És Manó öklendezte is ki a 2 darab halat. Én örömmel felszippantottam. De Shadow kicsit tétovézva, de ő is megette. Aztán megkérdeztem, hogy mi a mai program, Sahado kicsit gondokozott és aztán rávágta, hogy ma elkezdjük kiképzést, mert már két napja vagyunk együtt (nem úgy értve), de még semmit nem tanultam a halfogáson kívül. Én meg elkezdtem nyafogni, hogy de tegnap kellett bunyóznom egy Végzet Dalával, ami elég ijesztő. De őt nem hiszem, hogy annyira érdekelte. Manó visszament aludni, mi meg Shadowwal elmentünk edzeni.
-Szóval Boomerang, a következőt kell tenned: Én lövök rád párat, neked meg ki kell kerülnöd a lövéseket.
-Ez egész egyszerű.
-De úgy kell kikerülnöd őket, hogy nem mozdulsz el a helyedről.
-MI??
-Nem nehéz csak gondolkoznod kel. De persze gyorsan.
-Lelőhetlek? De komolyan.
-Inkább ne.- És ezzel a mondattal ment Shadow úgy 5 méterre, szóval úgy egy lövésre van 5 másodpercnyi időm gondolkozni, hogy kerüljem ki. Hát ez klassz! Remélem nem fáj annyira, hogyha meglőnek egy plazmabombával.
-Kész vagy Boomerang?
-Nem!
-Klassz!-És Shadow már lötte is az első plazmabombát. Erre bepánikoltam és lehajtottam a fejem és a két mancsomat rá raktam. Ezzel a kis akciómmal elértem, hogy ne afejemet találja el Shadow. Akkor már rájöttem, hogy tudok egy helyben elmozdúlni a plazmabombák elől. Egy éjfúriának 6 lövése van. Shadow most ellőtt 1-et, szóval maradt 5. Shadow sorozatban lőtte a lövéseket össze-vissza. Én meg fordultam ide-oda, de sikerült. Amikor odajött Shadow gratulálni ráraktam a mancsomat a hasára (mert mindketten ültünk), és jól hátralöktem.
-Ezt megérdemelted!- Mondtam. Ekkor Shadow ekkor egy ördögit mosolygott és fellökött, és most szerepet cseréltünk. Vagyis én voltam lent, ő meg fent.
-Ezt most te is megérdemelted. Mondta. És pont ekkor kellett felébrednie Manónak és persze egyből meglátott minket Shadowwal.
-Őőőőőhm? Ti mit csináltok?
-Csak megbüntettük egymást. -Mondtuk egyszerre és feltápászkodtunk.
-És mégis miért?
-Én azért mert olyan feladatot kellett csinálnom, ami nem tetszett.-Mondtam.
-Én meg azért büntettem, mert ő megbüntetett.-Mondta rá Shadow.
-Öhm. Higgyem is el? - Kérdezte Manó.
-IGEN! Kiáltottuk egyszerre.
-Jólvan, jólvan! Én elhiszem.-Mondta Manó és arrébb ment.
Észre sem vettük, mennyire eltelt az idő. Már kezdett besötétedni. Végül is, elég sokáig aludtunk. Mielőtt mindenki ment volna a saját kis egyéb dolgára, Shadow mondta, hogy segítsek neki halászni.
Most fura volt. Általában mindent egyedül csinált eddig. Lehet, hogy haragszik rám a kisebb ,,bunyó" miatt. Nem tudom, lesz ami lesz. Odaértünk a tóhoz, ahonnan Manó hozta a meglepi halat. Nem volt semmi különös csak szimplán fogtunk halakat. És akkor leállt és megszólított:
-Boomerang.
-Igen?
-Na mégsem volt olyan rossz az edzés?
-Nem. Főleg a vége tetszett a legjobban.-Erre felnevettünk mind a ketten.
-Az nekem is tetszett.-Mosolyodott el Shadow egy kicsit és utána megint jött az a komoly Shadow, amit nem igazán bírok.
Amikor végeztünk, akkor volt a baj, mert egy csomó halat fogtunk, de nem tudtuk hogyan vigyük vissza.
-És most hogy vigyük vissza?-Kérdeztem.
-Egyszerű! Úgy ahogyan Manó hozta reggel.-Mondta rá Shadow és már vette a szájába a halat. Én is így tettem és így vittük vissza a halat.
Este...
Egész gyorsan leforgott ez a nap, mit ne mondjak, de a legnagyobb az volt, amikor legyűrtem Shadowot. Nemtudom miért, de valamiért jól esett. Este kicsit tovább maradtunk, mivel most mindenkinek ehhez volt ma kedve. Gyújtottunk tüzet és megettük a halászott halakat. Manó és én vidáman ettük a halakat. Shadow is ette a sajátját. Mikor mindenki végzet a vacsorával, volt pár perc áldott csend. Aztán Manó kitalálta, hogy meséljük el, hogy ki honnan jött:
-Hé gyerekek! Meséljünk történeteket!
-És mégis miről?- Kérdezte Shadow.
-Hmmm...... Mondjuk arról, hogy ki honnan jött!-Jelentette ki Manó, de pont olyanról kell beszélni, amiről nem szeretek.
-Kezdd te.-Szólalt meg Shadow és már csinálta a kis alvóhelyét.
-Na akkor kezdem. Egy kis fészekben születtem és-
-Lehetne röviden?- Szólt bele Shadow.
-Hé! Shadow! Khm. Szóval egy kis fészekben születtem, sok testvérem volt. Mindennap játszottunk, repkedtünk. Aztán egy öreg Rettenetes Rém jött a szigetre mesélni a kalandjairól. És olyan akartam lenni, mint ő, szóval elmentem otthonról világot látni. De nem volt egy barátom sem. És ekkor találkoztam Boomeranggal.-Eközben gomb szemekkel figyeltem, mert imádom a jó sztorikat.
-Most jön Shadow!-Jelentette ki Manó. Erre Shadow felkapta fejét.
-Na légyszi!-Kérleltem.
-De te már hallottad.-Mondta komoran.
-Nem baj. Legalább akkor Manónak meséld el.- Kérleltem, mire ő sóhajtott egyet.
-Na jó, akkor most megismerhetitek az és kis story-mat. Szóval volt egy öcsém ,nővérem és anyukám egy nap a családomat elfogták de csak én tudtam meg menekülni, azóta egyedül vagyok. Vagyis voltam, mert elkezdtem tanítani egy igazi virgonc lányt. Vége.-És ezzel befejezte és most mindenki rám nézett. Hát asszem, én jövök.
-Szóval asszem az én kis történetem jön. Szóval 2 hétig voltam a szüleimmel, aztán megtámadtak minket és csak én éltem túl. Pont akkor tanultam meg repülni. És eltudtam szökni, de mindig elkaptak, elszöktem, elkaptak, elszöktem. Egészen a közelmúltig. - Erre mindenki csak nézett, aztán Shadow megtörte a csendet, hogy most már ideje lenne aludni.
Fél órával később...
(Shadow szemszöge)
Este nem tudtam elaludni, folyton a családom járt a fejemben. Kár volt erről beszélnem. Ajj! Miért kellett igazat mondanom. Mesélhettem volna úgy, mint ahogy tegnap Boomerang-nak. "Nembaj, túl fogom tenni magamat ezen." gondoltam magamban, aztán aludtam. De nemsokkal később egy kis zokogásra ébredtem. Boomerang felől jött. Odamentem hozzá. Manó kicsivel arrébb aludt, így odatudtam feküdni mellé.
-Hé, jól vagy?- Kérdeztem.
-Igen, jól vagyok.- Felelte Boomerang szipogva. Láttam rajta, hogy nincs rendben ezért beszéltem vele:
-Tudom milyen, amikor elveszted a családod.
-Nem, te nem tudod milyen amikor a szemed láttára megölik a szüleidet.
-Lehet, hogy nem tudom, de én is elvesztettem őket, és én is kicsi voltam. Na nyugodj meg.
-De te hazudtál tegnap ezzel kapcsolatban.
-És? Te is.
-Ez igaz.
-Na akkor most, tudod, hogy milesz? Itt maradok veled éjszaka, és ha még egyszer sírni fogsz, akkor megint megnyugtatlak. Oké?
-Oké.- És már egyből elaludtunk mind a ketten.
-Hé Shadow.-Susogta Boomerang.
-Igen?
-Köszönöm.
-Szivesen.- És mostmár tényleg elaludtunk, egymás mellett. Ettől még nem zúgtam bele Boomerangba, csak a barátom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése