5. Rész: Ideiglenesen a rácsok mögött

(Boomerang szemszöge)

Reggel egy ketrecben ébredtem. Eléggé ismerős volt, mit ne mondjak. A ketrecben nem voltam egyedül. Ott volt az az ilyesztő sárkány, aki elől elfutottam. 

Nem akart megtámadni, inkább tehetetlenül feküdt ott. Szomorkodva. Kicsit megsajnáltam és közelebb léptem hozzá.
-Szia.- Szólítottam meg, de csak arrébb feküdt. 
Nem tudtam mit reagálni, szóval én is befeküdtem a ketrec másik sarkába. Kis idő múlva rám nézett és ő is köszönt. Én csak mosolyogtam és én is visszakuporodtam és azon gondolkoztam hogyan szökhetnénk meg.

***

Kis idő múlva rázkódást éreztem a ketrecben, valószínűleg belerúgtak. Feltápászkodtam és egy embert pillantottam meg. amint belerugott a ketrecbe, látta, hogy felkeltünk, el is ment. És mögötte el ment egy éjfúria, a szeme zölden világított, és szemének fekete része piros volt. Amint rám nézett, megállt és elkezdett bámulni. Csak zavarodottan néztem míg az az ember rá nem kiabált:-Enemy! Hagyd azt a sárkányt!- Kiabált a sárkányra az az ember. Picit még pufogott  aztán ment az ember után.
-Ki volt ez?- Kérdezte a ketrec társam.
-Nem tudom. De valami Enemy lehet a neve. Amugy téged hogy hívnak?- Kérdeztem.
-Milyen udvariatlan vagyok! A nevem Neon Night. A tied?- Kérdezte.
-Örvendek Neon Night. Az én  nevem Boomerang.- Mutatkoztam be.
-szóval, hogy akarunk megszökni?
 -Valamit kitalálok.- Mondtam.
-Hát jó. Én addig alszom, aközben jönnek az ötleteim.- És azzal elment aludni. Én meg csak gondolkoztam és végül én is elmentem aludni.

Kicsivel később...

Éppen nagyban aludtam amikor valami mocorgást éreztem a fejemen. nem tudtam miaz és még zavart is, szóval leráztam magamról. De az a valami nem adta fel és visszamászott a fejemre és tovább piszkált. Már nem bírtam tovább és felkeltem és megráztam magamat. Erre egy ki Rettenetes Rém esett le rólam és nem is akárki. MANÓ!!! Amint megláttam, odabújtam hozzá.

-Manó annyira hiányoztál!

-te is nekünk!

.-Nekünk?- Kérdeztem meglepetten.
-Igen, nem csak én kerestelek, hanem Shadow is.
-És akkor ő hol van?- Kérdeztem.

-Távolról követi a hajót, nehogy őt is elkapják. Aztán este kiszabadítunk és eltűnünk innen.- Magyarázta. 
-Rendben.- Mondtam, de ekkor megéreztem, hogy jön egy ember és Manót gyorsan elbújtattam a szárnyam alá. Az őr meg csak egy pillantást vetett a ketrecre és minden ok nélkül belerúgott. Erre az az éjfúria hirtelen ott termett és fellökte az őrt és lekiabálta. Erre az őr bevert egyet az orrába és feltápászkodott. Aztán elment. A sárkány még egy kicsit vakarta az orrát aztán közelebb jött a ketrechez.
-Hé jól vagytok?- Kérdezte.
-Igen jól.- Mondtam.
-Hogy kaptak el titeket?
-Én beleestem egy csapdába. Neon Nightot meg nemtudom.- Ekkor odajött neon Night.
-Engem lelöttek valamivel amitől elaludtam.-Mondta.
-Azt hittem alszol.-Mondtam neki.
-Felkeltem valami mocorgásra.
-Igen az az volt amikor belerúgtak a ketrecetekbe.- Mondta az éjfúria.
-Oh. Akkor visszamentem.-Mondta Neon Night és már vissza is aludt.
Hirtelen erre Manó jött ki a szárnyam alól. Enemy meg lehajólt hozzá.
-Ő a kis potyautas?- Kérdezte Enemy.
-Igen csak egy darabig.-Mondta Manó.
-Tényleg be sem mutatkoztam. A nevem Enemy.-Mutatkozott be.
-Tudom, hallottam, amikor itt szemeztél. Ja az én nevem Boomerang, ő meg Manó.- Mutatkoztam be. 
-Oh hallottátok?- Kérdezte Enemy kicsit elpirulva. Én egy darabig néztem aztán megtörtem a kínos csendet.
-Őhm elpirultál.- Mondtam.
-Oh tényleg? Akkor megyek szia.- Ment volna, de akkor hirtelen megfordúlt és adott egy sárkánypuszi féleséget. (o_O) Azzal gyorsan elment. 
-Ez mi volt?- Kérdezte Manó egy kis mosollyal. 
-Nemtudom. Ez csak úgy megtörtént.- Magyaráztam.
-Tuti tetszel neki :3.- Mondta Manó.- Na akkor én megyek vissza Shadowhoz.- Mondta és már el is repült. Én meg oda sétáltam Neon Nighthoz. Mit ne mondjak, volt akkora a ketrec, hogy kicsit, de tudjak benne mászkálni. A többi sárkány ketrece is kb ekkora volt. Csak ők inkább aludtak, mint Neon Night. Lehet, hogy ők is terveznek egy nagy szökést. Na szóval odamentem Neon Nighthoz. Ő felém fordult és mosolygott. Én meg mellé feküdtem.
-Kedvel téged.- Mondta.
Kicsit megszeppentem, hogy honnan tudja.- Tudom.-Aztán becsuktam a szememet és elaludtam.

Este....

Este arra ébredtem, hogy valaki noszogatja a hasamat. Nem tudtam törődni vele így hát felkeltem. Neon Night Noszogatott a fejével.

-Boomerang keljél már fel! Meg támadta egy éjfúria a hajót.

 -Egy éjfúria? Azt ismerem! Hol van?- Kérdeztem.

-Ott bunyózik azzal a furcsa szemű sárkánnyal.-Mondta. Amint meghallottam, körülnéztem és egyből ott láttam Shadowot és Enemyt, ahogy verekednek. Körülöttük az elájult őrök, meg a főnök. Gyorsan kitörtem a rácsot és oda futottam és próbáltam szétszedni őket, de egyszerűen lehetetlen volt. Aztán gondolkodtam és gyorsan törtem a fejemet, aztán eszembe jutott valami. Gyorsan odafutottam Enemy mögé és ráugrottam. Próbáltam leteríteni, de túl erős volt és végül le estem és bevertem a fejemet. Próbáltam felállni,de lehetetlennek tűnt, így csak kicsit csukott szemmel tudtam nézni, ahogy Enemy elintézi Shadowot és Neon Night-ot. És ahogy a többi őr akik pont akkor értek oda elkapják őket, de Enemyt nem tudták elkapni. Ő keményen védekezett, és közben felém hátrált. Aztán becsuktam a szememet és elájultam vagy valami ilyesmi. 

4. Rész: A ,,félelmetes" erdő

(Boomerang szemszöge)

Ma kora reggel keltem. Kicsit kinéztem a fejemből, mikor megéreztem, hogy valami a hátamon van. Hát Shadow szárnya volt az. Csak néztem, hogy mit keres mellettem Shadow és mit keres a szárnya a hátamon. Pont akkor ébredt fel Manó is, egy sziklán aludt. Pont úgy kelt fel, hogy velem szemben volt és ő is látta, amit én, és elég furán nézett és oda súgta: -Őhm..Boomerang mi történt? -Kérdezte.Én csak pislogtam: -Nemtudom, nem emlékszem, hogy lett volna valami. -Mondtam, mire Shadow kezdett ébredezni. Erre Manóval gyorsan úgy tettünk, mintha aludnánk.

(Shadow szemszöge)

Ahogy felkeltem, már észrevettem, hogy valamin van az egyik szárnyam, és Boomrerang hátán volt. -Hát ez nagyszerű! Most már a barátomtól is vissza kell tartanom magamat. -Mondtam és lassan levettem a szárnyamat Boomerang-ról és mentem a tóhoz.

(Boomerang szemszöge)

Amint éreztem, hogy Shadow leveszi a hátamról a szárnyát és hallottam a lépteit, ahogy egyre halkulnak, kinyitottam a szemem és felkeltem és jól kinyújtózkodtam. Ezt tette Manó is. 
-Itt maradsz vagy jössz velem? -Kérdeztem Manótól.
-Miért hova mész? -Kérdezte.
-Megyek a tóhoz. -Mondtam, de erre csak Manó mosolyogni tudott.
-Miaz? -Kérdeztem.
-Mész utána? -Kérdezte mosolyogva.
-Mi? Nem!
-Elpirultál. -Jelentette ki.
-Mit érdekel az téged?
-Engem nem érdekel.
-Akkor meg miről beszélsz?
-Arról, hogy tetszik neked te nagyon okos! -Kiabálta ki elég hangosan.
-Bocsi, ez van ha ilyenem van. -Mondta.
-Semmi baj. -Mondtam lehajtott fejjel.
-Akkor meg mi a baj?
-Semmi csak azt hiszem igazad van.
-És ez miért baj?
-Mert nemtudom, hogy ő mit érez.
-Figyelj, melletted volt egész éjszaka, nem szidott le a tegnapi kis játékért és még a szárnya alá vett. Szó szerint. -Bátorított Manó.
-Köszi Manó. -És futottam is a tó felé. ( akkor minek van szárnyam?) mire odaértem, Shadow már  nem volt ott. Nem baj, éhes vagyok, szomjas vagyok, szóval csak azért sem megyek vissza. Épp ittam, mikor valami zajt hallottam és megfordúlni sem tudtam, de valami letámadt. Valyon ki lehetett az. Hát persze, hogy Shadow. 
-Ezt miért is kellett? -Kérdeztem.
-A tegnapi kis húzásodért. -Mondta aztán egy halvány mosolyt láttam rajta.- És miért is jöttél ide?- Kérdezte.
-Talán enni és inni? Ja meg beszélni akartam veled.- Mondtam.
-Miről akartál te velem beszélni? -Kérdezte.
-Tudod amikor elösszőr találkoztunk, akkor megigértettem veled, hogy oda fogunk menni, ahova akarok.
-Igen?
-Tudok egy jó szigetet.
-Milyen sziget az? 
-Reggel békés, este meg ilyesztő.
-Biztos, hogy oda akarsz menni?
-Igen.
-Hát nem is tudom.
-Na légyszi! Cserébe én is megteszek valamit.
-Hát.........jóvan.
-És mit is kell megtennem?
-Ezt még hanyagolom. -Ekkor valami sunyi mosolyt láttam rajta.
Én meg gyorsan elslisszoltam. Shadow észre sem vette.

Vissza érve...

Manónak elmondtam, hogy hova megyünk és mi
történt a tónál:
 -Manó! Manó!
-Igen? Igen?
-Megyünk a félelmetes erdőbe!
-Az mi?
-Az egy sziget, ami reggel tök normális kis erdő, de este meg tiszta ijesztő ott minden.
-Óóó. És te mióta szereted az ilyet?
-Hát elég régóta.
-És miért is?
-Egyszer régen jártam ott és este tök jó volt.
-De azóta sok idő eltelt mi?
-Igen.
-Hát ha te mondod. Tééényleg! És volt valami a tónál?
-Nem volt semmi.
-Hát ha te mondod.
És vártuk Manóval Shadow-ot, hogy induljunk már el. Nem is kellett sokat várni, mert Shadow már jött és mi indultunk is.

Út közben....

Manó most nem a hátamon utazott, hanem kivételesen ott repült mellettem. Pár percig csendben repültünk, aztán Manó megtörte a csendet a kérdezéseivel:
 -És te honnan is ismered ezt a szigetet? 
-Hát amikor megint elszöktem az emberektől, akkor ott kötöttem ki és azért tetszett meg, mert amikor engem kerestek, jó volt látni, hogy félnek.
-És megtaláltak?- Kérdezte újra Manó.
-Igen, úgy egy hét múlva.
-Akkor jó kalandos életed lehetett.-Mondta Manó.
-Most is az.-Mondtam és Manó rá repült a fejemre. És már oda is értünk. De még nem volt sötét, inkább világos volt. És pont olyan volt, mint régen: A fák gyönyörű zöld árnyalatokban ragyogtak. Még a levegőből is lehetett látni. Igen, ilyen szép amikor világos van. Este viszont tiszta horror. Minden tiszta sötét, a fák lombjai korom feketék és a nagyobb, éjszakai sárkányoké akkor az éjszaka. Mikor megérkeztünk, Manó leugrott a hátamról, és megkérdezte: -Ez az a sziget?
-Igen. -Feleltem.
-Akkor miért nem ijesztő?
- Manó, Boomerang mondta, hogy este ijesztő ez a hely. -Mordult Manóra Shadow. Rászóltam, hogy ne legyen ilyen Manóval, de erre azt mondta, hogy megy felmérni a terepet, és azzal elment.Én meg ránéztem Manóra, aki kicsit megijedt. (Szegény eléggé félős).
-Manó jól vagy?- Kérdeztem, és Manó hirtelen befejezte a remegést és bólintott. Én neki dörgöltem a fejemet és elindultam a bokrok közé.
-Megyek, beszélek vele.
-Ahha.- Mondta Manó, mint aki nem hisz  nekem. Erre csak megforgattam a szemem és mondtam neki, hogy bújjon el itt valahol. És elindultam. 

(Shadow szemszöge)

Mikor Boomerang rám szólt, hogy ne legyek olyan, (bár nem tudom mire célzott) akkor bementem az erdőbe kicsit lehiggadni. 'Most miért baj az, hogy elmondtam Manónak, azt amit Boomerang mondott? Akkor alig 10-15 perce mondta el. És én meg csak kijavítottam Manót. Mindegy. Lehet, hogy a tegnapi viselkedésem miatt szólt rám. Lehet, hogy nem kellett volna olyan kedvesnek lennem Boomeranggal. Sajnos ez az én átkom: Bármikor előjön a kedvességem és nem tudom irányítani. Mindegy. Majd megprbálom kizárni.'- Mondogattam hangosan. Ahogy körbenéztem, észrevettem, hogy jól elmentem "felmérni a terepet". Egy darabig csak néztem és próbáltam átgondolni, hogy merről jöhettem. Aztán megéreztem egy ismerős sárkány szagát. De ennek a szagnak nem örültem, ezért az ellenkező irányba indultam el...

(Boomerang szemszöge)

Már egy ideje kerestem Shadowot, de semmi. Tudtam, hogy hiba elengedni. Mindegy. Így tovább keresgéltem. ekkor egy igen különös szagot éreztem meg. Ezért inkább a másik irányba mentem. 
                                                  ***

Még mindig csak keresgéltem, keresgéltem és keresgéltem. Már kezdtem feladni. mikor megéreztem Shadow szagát. Ennek örültem és egyből elindultam a szag felé. Nem is kellett sok idő és megis találtam. A háta mögött voltam és úgy gondoltam a reggeli kis ilyezgetésért kijárna egy kis vissza ilyesztés. Így hát mögé osontam, ééééééééééééééés csak annyit csináltam, hogy ráléptem a farkára. Ettől viszont még nagyobbat ugrott. Én meg csak felnevettem. Erre viszont mérgesen hátranézett. De amint meglátott, mintha kicsit meglepődött volna.

-Miaz? csak nem ilyedtél meg?- Kérdeztem, és a végét már elnevettem magamat. Erre Shadow megrázta a fejét.
-Hááát....egy kicsit azért megijedtem. És eltévedtem.- Mondta.
-Megmutassam merre kell menni?- Kérdeztem. Shadow kicsit ellenkezett, de elmagyaráztam neki, hogy én pontosan tudom merre kell menni, így hát bele egyezett. 

***

Már korom sötét volt. Már rég jártam erre, de pont tudtam ilyen élményben lesz részünk. De azt a furcsa szagot egyre többször éreztem, de próbáltam nem törődni vele. Hirtelen Manó törte meg a csendet:

- Hé! Most jut eszembe! Hallottam egy mesét erről a szigetről!

-Na akkor meséld el!- Bátorítottam.

-Nem is tudom Boomerang. Lehet, hogy nem kéne.- Mondta aggódva Shadow.

-Ugyan mi baj lenne egy meséből? Nyugodtan meséld el Manó.-Mondtam. Manó meg elkezdte a kis meséjét:

-Na szóval ez a történet egy éjfúriáról szól. Réges régen élt és egész boldog élete volt. De egy nap sárkány vadászok érkeztek a szigetére, ami pont ez a sziget. És felgyújtották. De nem sikerült nekik, mert a sárkány megtámadta őket. Az összes embert megölte egy kivételével. Az az arcába dobta a tüzet. És a sárkánynal elfekedett a szeme. Azonban látott mert a szemének a fekete része kék lett. És megölte az embert. Amikor hazaért a családjához, elszörnyedve néztek rá. Azt mondják megölte a családját és ezen a szigeten él. A hátán lévő  tüskék meg pirosak a vértől.

-És hogy hívják?- Kérdeztem.

-Ha jól emlékszem Killer. És azt hiszem úgy emlegetik, hogy a csendes gyilkos.- Fejezte be Manó.

-Hát tényleg elég ilyesztő történet.- Mondtam.

-De ez egy elég régi történet. Én nem hiszek benne.-Mondta Manó.

-Akkor rendben.-Fejeztem be.

-És most mi lenne, ha elmennénk aludni?- Mondta Shadow miközben megint csinált magának alvóhelyet. Mi is elmentünk aludni. Manó szokás szerint mellettem aludt.

***

Éjszaka elég nehezen tudtam aludni. Folyton hangokat hallottam. próbáltam velük nem törődni, így inkább vissza aludtam.

***

Na jó! Nemtudom mi ez, de mostmár felkeltem és elindultam megkeresni. Egy darabig kerestem, kerestem, de semmi. De azt a szagot már megint éreztem. Egy darabig csak sétáltam, de végre megtaláltam a hang és a szag forrását. Egy elég érdekes sárkány volt az.

Nem tűnt barátságosnak. Pont hátráltam, amikor ráléptem egy gallyra. Ezt meghallotta és elkezdett felém jönni. Én meg gyorsan meghátráltam és elkezdtem futni. De balszerencsémre belefutottam egy sárkánycsapdába. Pontosabban bele estem, mert le volt fedve a teteje és ráléptem, így beleestem. Szerencsére az a sárkány nem jött utánam. De kirepülni sem tudtam mert valami csapóajtó féle lezárta a tetejét. És balszerencsémre sárkány álló volt. Nemtudtam mitcsináljak, így elkezdtem körbe körbe járkálni. Végűl bealudtam. Nagyon jó! Már megint a rácsok!

FOLYTATJUK...........

Ja ha akarjátok hogy legyen folytatás légyszi írjátok meg kommentben.

3. Rész: 3 Rövid mese és Shadow

Ma nem keltünk olyan korán, mint tegnap. Ennek természetesen örülök, mert ki tudtam aludni a tegnapiakat. Én mondom nem volt könnyű szlalomozni egy kannibál sárkánnyal a hátad mögött, aki ha elkap, akkor véged van. Na mindegy, a lényeg, hogy a sárkányok és Shadow is megmenekültünk. Most arra keltem, hogy egy madár mászkál az orromon. Mikor észrevette, hogy őt nézem, akkor elrepült. A többiek is lassan ébredeztek. Shadow is felkelt. Egy darabig csak engem nézett, mintha valamin gondolkozna.

Aztán hirtelen felkelt és elkezdett beszélni, hogy keljünk fel. Én elég nehezen, de felkeltem. És hirtelen felsikítottam: -MANÓ ELTŰNT!!!!!!!!!!!!!! Erre kicsit Shadow felugrott, gondolom az ilyettségtöl. 

-Mi az, hogy eltűnt? Nem veled aludt?- Kérdezte idegesen Shadow.
-De velem aludt. De ha elalszok, akkor olyan vagyok, mintha leütöttek volna.- Mondtam idegesen. A vége már az lett, hogy egymással kiabáltunk, hogy hova ment Manó.
-HÉJJ!!- Kiabált valaki. Mindketten a hang felé néztűnk és ott volt Manó.
-Csak 5 percre megyek el és már a fél sziget tőletek zeng.- Mondta kicsit mérgesen Manó.
-Mi csak aggódtunk, hogy hova tűntél. Különben is hol voltál?- Kérdezte Shadow.
-Lementem a tóhoz és hoztam nektek halat.-És Manó öklendezte is ki a 2 darab halat. Én örömmel felszippantottam. De Shadow kicsit tétovézva, de ő is megette. Aztán megkérdeztem, hogy mi a mai program, Sahado kicsit gondokozott és aztán rávágta, hogy ma elkezdjük kiképzést, mert már két napja vagyunk együtt (nem úgy értve), de még semmit nem tanultam a halfogáson kívül. Én meg elkezdtem nyafogni, hogy de tegnap kellett bunyóznom egy Végzet Dalával, ami elég ijesztő. De őt nem hiszem, hogy annyira érdekelte. Manó visszament aludni, mi meg Shadowwal elmentünk edzeni. 
-Szóval Boomerang, a következőt kell tenned: Én lövök rád párat, neked meg ki kell kerülnöd a lövéseket.
-Ez egész egyszerű.
-De úgy kell kikerülnöd őket, hogy nem mozdulsz el a helyedről.
-MI?? 
-Nem nehéz csak gondolkoznod kel. De persze gyorsan.
-Lelőhetlek? De komolyan.
-Inkább ne.- És ezzel a mondattal ment Shadow úgy 5 méterre, szóval úgy egy lövésre van 5 másodpercnyi időm gondolkozni, hogy kerüljem ki. Hát ez klassz! Remélem nem fáj annyira, hogyha meglőnek egy plazmabombával. 
-Kész vagy Boomerang?
-Nem!
-Klassz!-És Shadow már lötte is az első plazmabombát. Erre bepánikoltam és lehajtottam a fejem és a két mancsomat rá raktam. Ezzel a kis akciómmal elértem, hogy ne afejemet találja el Shadow. Akkor már rájöttem, hogy tudok egy helyben elmozdúlni a plazmabombák elől. Egy éjfúriának 6 lövése van. Shadow most ellőtt 1-et, szóval maradt 5. Shadow sorozatban lőtte a lövéseket össze-vissza. Én meg fordultam ide-oda, de sikerült. Amikor odajött Shadow gratulálni ráraktam a mancsomat a hasára (mert mindketten ültünk), és jól hátralöktem. 

-Ezt megérdemelted!- Mondtam. Ekkor Shadow ekkor egy ördögit mosolygott és fellökött, és most szerepet cseréltünk. Vagyis én voltam lent, ő meg fent.
-Ezt most te is megérdemelted. Mondta. És pont ekkor kellett felébrednie Manónak és persze egyből meglátott minket Shadowwal. 
-Őőőőőhm? Ti mit csináltok?
-Csak megbüntettük egymást. -Mondtuk egyszerre és feltápászkodtunk.
-És mégis miért?
-Én azért mert olyan feladatot kellett csinálnom, ami nem tetszett.-Mondtam.
-Én meg azért büntettem, mert ő megbüntetett.-Mondta rá Shadow.
-Öhm. Higgyem is el? - Kérdezte Manó.
-IGEN! Kiáltottuk egyszerre.
-Jólvan, jólvan! Én elhiszem.-Mondta Manó és arrébb ment.
Észre sem vettük, mennyire eltelt az idő. Már kezdett besötétedni. Végül is, elég sokáig aludtunk. Mielőtt mindenki ment volna a saját kis egyéb dolgára, Shadow mondta, hogy segítsek neki halászni.
Most fura volt. Általában mindent egyedül csinált eddig. Lehet, hogy haragszik rám a kisebb ,,bunyó" miatt. Nem tudom, lesz ami lesz. Odaértünk a tóhoz, ahonnan Manó hozta a meglepi halat. Nem volt semmi különös csak szimplán fogtunk halakat. És akkor leállt és megszólított:
-Boomerang.
-Igen?
-Na mégsem volt olyan rossz az edzés?
-Nem. Főleg a vége tetszett a legjobban.-Erre felnevettünk mind a ketten.
-Az nekem is tetszett.-Mosolyodott el Shadow egy kicsit és utána megint jött az a komoly Shadow, amit nem igazán bírok.
 Amikor végeztünk, akkor volt a baj, mert egy csomó halat fogtunk, de nem tudtuk hogyan vigyük vissza.
-És most hogy vigyük vissza?-Kérdeztem.
-Egyszerű! Úgy ahogyan Manó hozta reggel.-Mondta rá Shadow és már vette a szájába a halat. Én is így tettem és így vittük vissza a halat.

Este...

Egész gyorsan leforgott ez a nap, mit ne mondjak, de a legnagyobb az volt, amikor legyűrtem Shadowot. Nemtudom miért, de valamiért jól esett. Este kicsit tovább maradtunk, mivel most mindenkinek ehhez volt ma kedve. Gyújtottunk tüzet és megettük a halászott halakat. Manó és én vidáman ettük a halakat. Shadow is ette a sajátját. Mikor mindenki végzet a vacsorával, volt pár perc áldott csend. Aztán Manó kitalálta, hogy meséljük el, hogy ki honnan jött:
-Hé gyerekek! Meséljünk történeteket!
-És mégis miről?- Kérdezte Shadow.
-Hmmm...... Mondjuk arról, hogy ki honnan jött!-Jelentette ki Manó, de pont olyanról kell beszélni, amiről nem szeretek.

-Szóval ki kezdi?
-Kezdd te.-Szólalt meg Shadow és már csinálta a kis alvóhelyét.

-Na akkor kezdem. Egy kis fészekben születtem és-
-Lehetne röviden?- Szólt bele Shadow.
-Hé! Shadow! Khm. Szóval egy kis fészekben születtem, sok testvérem volt. Mindennap játszottunk, repkedtünk. Aztán egy öreg Rettenetes Rém jött a szigetre mesélni a kalandjairól. És olyan akartam lenni, mint ő, szóval elmentem otthonról világot látni. De nem volt egy barátom sem. És ekkor találkoztam Boomeranggal.-Eközben gomb szemekkel figyeltem, mert imádom a jó sztorikat.
-Most jön Shadow!-Jelentette ki Manó. Erre Shadow felkapta fejét.
-Na légyszi!-Kérleltem.
-De te már hallottad.-Mondta komoran.
-Nem baj. Legalább akkor Manónak meséld el.- Kérleltem, mire ő sóhajtott egyet. 
-Na jó, akkor most megismerhetitek az és kis story-mat. Szóval volt egy öcsém ,nővérem és anyukám egy nap a családomat elfogták de csak én tudtam meg menekülni, azóta egyedül vagyok. Vagyis voltam, mert elkezdtem tanítani egy igazi virgonc lányt. Vége.-És ezzel befejezte és most mindenki rám nézett. Hát asszem, én jövök.
-Szóval asszem az én kis történetem jön. Szóval 2 hétig voltam a szüleimmel, aztán megtámadtak minket és csak én éltem túl. Pont akkor tanultam meg repülni. És eltudtam szökni, de mindig elkaptak, elszöktem, elkaptak, elszöktem. Egészen a közelmúltig. - Erre mindenki csak nézett, aztán Shadow megtörte a csendet, hogy most már ideje lenne aludni. 

Fél órával később...

(Shadow szemszöge)

Este nem tudtam elaludni, folyton a családom járt a fejemben. Kár volt erről beszélnem. Ajj! Miért kellett igazat mondanom. Mesélhettem volna úgy, mint ahogy tegnap Boomerang-nak. "Nembaj, túl fogom tenni magamat ezen." gondoltam magamban, aztán aludtam. De nemsokkal később egy kis zokogásra ébredtem. Boomerang felől jött. Odamentem hozzá. Manó kicsivel arrébb aludt, így odatudtam feküdni mellé.
-Hé, jól vagy?- Kérdeztem.
-Igen, jól vagyok.- Felelte Boomerang szipogva. Láttam rajta, hogy nincs rendben ezért beszéltem vele:
-Tudom milyen, amikor elveszted a családod.
-Nem, te nem tudod milyen amikor a szemed láttára megölik a szüleidet.
-Lehet, hogy nem tudom, de én is elvesztettem őket, és én is kicsi voltam. Na nyugodj meg.
-De te hazudtál tegnap ezzel kapcsolatban.
-És? Te is.
-Ez igaz.
-Na akkor most, tudod, hogy milesz? Itt maradok veled éjszaka, és ha még egyszer sírni fogsz, akkor megint megnyugtatlak. Oké?
-Oké.- És már egyből elaludtunk mind a ketten.
-Hé Shadow.-Susogta Boomerang.
-Igen?
-Köszönöm.
-Szivesen.- És mostmár tényleg elaludtunk, egymás mellett. Ettől még nem zúgtam bele Boomerangba, csak a barátom.

2. Rész: Első halászleckém és egy kis kaland

(Boomerang szemszöge)
Reggel arra keltem, hogy Manó kiabál a fülembe.
-Boomerang! Ébredj!-Kiabálta Manó.
-Jó, jó fent vagyok!-Mondtam nyűgösen, és keltem föl. Elég furcsa volt, mert általában egy ketrecben szoktam felkelni. Manó csak nézett rám.
-Boomerang jól vagy?-Kérdezte.
-Mi? Ja igen. Csak hozzászoktam, hogy egy ketrecben kelek fel.-Mondtam, mintha ez olyan természetes lenne. Manó csak furán nézett rám.
-Egy ketrecben?-Jött oda és tette fel a kérdést Shadow is.
-Igen. Tudjátok a színem miatt elég sok viking keres engem.
-És honnan kaptad a Boomerang nevet?-Kérdezett ismét Manó.
-A jel miatt a fejemen.-Mutattam meg a Boomerang alakú jelemet Manónak. 

 -Oh, már értem.-Csapta mancsát a fejére Manó. Shadow meg csak némán nézett.
-Valaki éhes?-Szólalt meg újra Shadow. Manóval egymásra néztünk és egyszerre szólaltunk meg: Hát én tudnék enni.
-Akkor gyertek, megyünk enni.-Válaszolta Shadow és már repült is ki a barlangból. Mi Manóval meg utána.

A tónál..

Nem számítottunk arra, hogy a tó, ahol enni fogunk, ilyen messze van, ezért szegény Manókát a hátamon vittem félúton. Shadow, mivel előre indult, ezért gyorsabban oda is ért. Mire mi odaértünk, addigra ő már bőven falatozott a halakból. Amikor meglátott minket, befejezte az evést és odajött hozzánk. Én közben óvatosan levettem a hátamról Manót. Shadow egy darabig csak nézett (mint mindig) aztán megszólalt.
-Kértek halat?
-Igen.-Feleltem.
-Akkor szerezz magadnak.-Mondta teljesen nyugodt arccal. Milyen furcsa ez a Shadow. Mindegy a legfontosabb most az volt, hogy halat szerezzek. Főleg Manónak, mert ő még egy fiatal Rettenetes Rém és ráadásul még kisméretű, így könnyen elfárad. Szóval leraktam a földre Manót és Shadowhoz mentem.
-Őhm Shadow, nekem van egy aprócska problémám.-Mondtam félénken.
-És miaz? Mondd nyugodtan.
-Én nem tudok halat fogni.-Mondtam ki ilyedten, mert ezt eddig senkinek sem mondtam el.
-Mi? Miért nem?-Kérdezte meglepődve Shadow.
-Már egészen kicsi koromban elraboltak engem a vikingek. Így nem tudtam megtanulni a szüleimtől.-Mondtam lehajtott fejjel.
-Oh ezesetben megtanítom.-Mondta vidáman. De én leginkább Manó miatt aggódtam. Gondolom Shadow látta rajtam, mert odaszólt Manónak, aki már jobban volt, hogy jöjjön oda enni. Meg hogy mindjárt jövünk. Manó meg vidáman ment enni. Mi meg Shadowwal mentünk a tóhoz. De Manó oda pisszeget nekem, és amikor odanéztem mutatott egy 'Like' jelet. Fogalmam sem volt mit érthet ez alatt, szóval Shadow után siettem.

Most már tényleg a tónál....

Amikor odaértem, Shadow ott várt a parton.
-Szóval, Boomerang, kezdjük az alapoknál. Vagyis a partról levadászni a zsákmányt, vagyis a halat. Gyere ide, megmutatom hogyan kell.
-Okés!-És trappoltam oda vidáman. Néztem Shadow-ot, hogy mit csinál, de csak a vizet nézte. 

Nem értettem semmit, de inkább nem szólaltam meg, és csak néztem. Kb 5 perc múlva Manó is odajött, mint akinek semmi baja.
-Oh. A kezdő lecke?-Suttogta oda Manó.
-Igen. Bár nem tudom mit várakozik. 
-Hát akkor nem lövöm le a poént. -Mondta Manó és arrébb ment.
 Még 5 percig nézte Shadow a vizet aztán lecsapott. Sikertelenül.

Amikor kivette a fejét a vízből, rám nézett, megrázta a fejét és elkezdett beszélni:
-Szóval addig kell várni a víz felett, amíg nem látod magad elött a halat. Ki próbálod? 

Én csak néztem, aztán pár perc után bólogattam. Szóval odaálltam a vízhez és kémleltem. Ne is kellett sokat várnom, mert egyből jöttek a halak. Összpontosítottam ééééés MEGVAN!! Az első halászatom és egyből sikerült! És egyből elkezdtem enni a halat.

 Finom volt, finomabb, mint azok a fonnyadt halak amit a viking hajókon kaptam. Shadow meg csak nézett.

-Hát ügyes vagy. Hát akkor ezzel meg is volnánk. Akarsz még gyakorolni?

-Áh, nem majd később. Már abban elfáradtam, hogy néztelek. - Mondtam és erre Shadow csak mosolygott.

-Keresd meg Manót, aztán indulunk. - Mondta hirtelen elkomolyodva Shadow.Én meg mentem megkeresni Manót. Pici idő múlva megtaláltam, ahogyan alszik. Felkeltettem és elindultunk Shadowwal együtt egy másik szigetre.

Úgy dél fele......

Úgy csendesen repültünk, amikor már nem bírtom tovább és megszólaltam: -És te hogy-hogy nem a családoddal élsz együtt Shadow?
Egy darabig csak hallgatott, aztán elkezdett mesélni: -Fellángolt az egész sziget és a családom szétvált. Azóta sem láttam se anyámat, se apámat, se a tesómat. És te hogy-hogy egyedűl vagy? Miért nem mentél vissza?
Most meg én gondolkodtam egy darabig aztán én is elkezdtem mesélni: -Engem 2 hetesen raboltak el, és pont akkor tanultam meg repülni. De amikor elszöktem, akkor nemtudtam merre menni. 
-Oh sajnálom. Igérem segítek megkeresni a családod. - Mondta Shadow.
-hogyan én is! - Kiabált a hátamról Manó. Én erre csak mosolyogni tudtam.

Később....

-Hajj már megint csend van!! Utálom a csendet!! - Mondtam magamban. De hamar visszavonhattam, mert valami hívó hangot halottam. 

(Shadow szemszöge)

Csak néztem előre, előre és előre. Keresni akartam valami pihenő helyet mivel régóta repülünk. Ránéztem Boomerangra és láttam, hogy nagyon hegyezi a fülét és néz egy szigetet. Később én is hallottam a hangot és egyből tudtam mit jelent.

(Boomerang szemszöge)

Már a sziget felé akartam repülni amikor elkezdett Shadow ordibálni. Én meg furcsán néztem rá. Manó is látta és lemászott a fejemre és belesúgott a fülembe: - Szerintem hagyjuk egy kicsit magára és huzzunk a szigetre. - Mondta, én meg helyeselve bólogattam és elhúztam a csíkot arra a szigetre, ahonnan a hang jött. 

(Shadow szemszöge) 

Azért kiabáltam, hogy ne halljuk azt a zajt, de észrevettem, hogy elmentek pont a sziget felé, ezért befejeztem a kiabálást, és utánuk repültem. Hamarosan leértem a szigetre, de nem voltak sehol. Elmentem gyalog keresni őket, hátha összefutunk. Hirtelen valami mocorgást hallottam a mögöttem lévő bokrok közül. Gyorsan hátrafordultam, de meg se tudtam nézni mi az, mert egyből rám ugrott. És az volt az amitől tartottam, egy Végzet Dala.

Ordított egy nagyot és megmarkolt a karmaival és vitt is el oda, ahova a többi elejtett sárkányt tartja. Gondoltam ott fogok találkozni Boomeranggal és Manóval, mert Boomerang nem nagyon ismeri a szigetvilágot és sárkányait. Már odaértünk a ,,gyűjtő" helyre, de nem láttam sehol sem Boomerangot. Lehet, hogy már felfalta a Végzet Dala? Nem- nem hiszem. Boomerang okos, talpra esett lány, nem hinném, hogy egy ilyen sárkány elfogja őt. Miután ledobott, a Végzet Dala elment más harapnivalót is keresni, gondolom. Én meg ott maradtam a többi bajba esett sárkánnyal.

(Boomerang szemszöge)

Manóval körülnéztünk a szigeten, keresni azt a zajt, ami alapból idecsalogatott minket, de nem találtuk sehol, ezért úgy gondoltuk Manóval, hogy ideje vissza menni.
- Boomerang szerintem menjünk vissza. - Ajánotta Manó.
-Rendben, de merre menjünk? Én nem tudok felrepülni a lombok miatt. - Jegyeztem meg. Manó erre elkezdett oldalra biccenteni a fejével, jelezve azt, hogy arra menjünk. Szóval elkezdtünk menni és végűl egy tisztáson lyukadtunk ki, ahol egy csomó borostyánba zárt sárkány volt. Manóval mi csak döbbenten néztünk. 
-Ott van Shadow! - Kiabálta Manó és futott is Shadowhoz. Én meg csak néztem a szerencsétlen sárkányokra, akik be voltak zárva a borostyánokba. Egyszer csak egy bezárt gronkel szólalt meg mellettem:- Kérlek segíts!- Nyöszögte.
- Mondd meg mit csináljak, és kiszabadítalak. -Súgtam vissza.
- Gyújtsd fel a borostyánt!
- Mi?
-Csak tedd meg!- Mondta kétségbe esetten a gronkel, mivel nem volt más ötletem, ezért megtettem amire kért és csodák csodájára, a borostyán felrobbant, de a gronkel kiszabadult. Megköszönte a segítséget és elrepült. De a lényeg, hogy mostmár tudom, hogy lehet kiszabadítani Shadow-ot. Szóval futottam Shadow-hoz, ahogyan csak tudtam. Amikor odaértem, megmontam Manónak, hogy menjen hátrébb, Shadownak meg, hogy nyugodjon meg. Shadow erre pánikolni kezdett, hogy mit fogok csinálni. De akkor PUFF. Kilőttem a borostyánból Shadowot.
- Hogy kerülsz te ide?- Kérdeztem Shadow-ot. 
- Megláttam, hogy erre a szigetre jöttök és utánatok akartam menni, de nem találtalak titeket, de a Végzet Dala elkapott.- Felelte.
-És mi az a Végzet Dala?- Kérdezte Manó. És pont akkor jelent meg az éppen említett sárkány. 
-És most gyorsan tűnjünk el innen!!- Mondta Shadow és már repültünk is. De visszanéztem és láttam a kétségbeesett sárkányokat és visszafordultam segíteni nekik. A Végzet Dala észrevett és elkezdett üldözni. "Hát ez klassz!" gondoltam, de közben szlalomoztam és lövöldöztem a borostyánokat, amikből sorra repültek ki a sárkányok. Én meg elkezdtem menekülni, mert a Végzet Dala még mindig üldözött. Már kétségbe voltam esve, de megpillantottam egy barlangot és oda berepültem. Kiderült, hogy ez egy egészen hosszú barlang mivel már 5 perce menekülök a Végzet Dalától. És megpillantottam a barlang falát. Akkor egy éles kanyart tettem és a barlang szája felé érve, elkezdtem lövöldözni a barlang ,,plafonját", ami elkezdett beomlani. Én meg siettem és siettem ééééééééés KIÉRTEM. A beomlás után még vártam egy kicsit, hátha mégis kiért a Végzet Dala. Szerencsére bennt maradt a beomlott barlangban. HÁ! Úgy kell neki! És siettem vissza Shadowhoz. Ott vártak engem. Amint odaértem, se szó, se beszéd, mentünk máshova. Kis idő múlva már nem bírtam ki:
-Figyelj Shadow, bocs, hogy oda mentem, de nem hagyhattam őket ott.
- Semmi baj. Számítottam rá.- Mondta Shadow.
-Most akkor ismerd be.- Mondtam kicsit nagyképűen.
-Mégis mit?- Kíváncsiskodott Shadow.
-Hogy örülsz neki, hogy nem haltam meg!
Erre viszont nem válaszolt semmit csak repűlt mellettem, de azért láttam rajta egy pici mosolyt.

Késő este......

Nagyon sokat repűltünk, már fájt a szárnyam és még Manót is a hátamon cipeltem. Mondegy amint egy szigetre értünk, mindenki összedőlve aludt el.  

Tessék itt pár GIF, ami nekem nagyon bejön, SZIASZTOK!!!!

 

1. Rész: Egy új élet kezdete.

(Boomerang szemszöge):

'Gyerünk kapjátok el! Nem szökhet el megint!' Ezeket hallgatom minden áldott reggel. Ugyanis elég népszerű vagyok a sárkány csapdászok között. Mindig ez van. Szinte, mint egy napirend:

Boomerang napi teendői 

• Felkelni a kiabálásokra.
• Megvárni a reggeli etetést. 
• A véletlen nyitva hagyott ketrec ajtón kisurranni.
• A vikingek észre vesznek.
• Mindenkit lecsapok és kirepülök az hajóból.

Ezek szinte mindennaposak, legalábbis az én életemben. Repülés közben mindig látom a békésen halászó, játszó és pihenő sárkányokat, akiknek nincs mitől félniük. Az én életem meg szinte csak menekülés. És mindez a hülye kinézetem miatt. HAJJ! Miért ilyennek kellett születnem? Miért nem lehet normális életem? Hát ebbe a bőrbe pedig bele kell szoknom, akár tetszik, akár nem. Na mindegy is, mivel megvolt a napi vita magammal, ezért elmentem keresni egy folyót vagy tavat, ahol tudok halászni magamnak egy kis halat. 

20 perc múlva...

 Kb. úgy 20 perc múlva találtam egy kis tavat ahol alig volt pár sárkány (hála Thornak),   ugyanis a kinézetem miatt nem volt még barátom, egy sem. Mondjuk én nem is vagyok valami ismerkedős típus, de mindegy, egyszer csak lesz barátom.  Valamikor. De mindegy, szóval éppen halakat akartam fogni, amikor az összes sárkány szétrepült a tó körül. Én csak néztem szét, hogy mi történt, de nem láttam semmit. Gondoltam valamit megéreztek, ezért én is elkezdtem szimatolni a levegőben. Valami különös szagot éreztem, de valami sárkány volt, az biztos. Kíváncsi természetem miatt megvártam a sárkányt/sárkányokat, hogy megnézzem őket. Hát nem kellett volna ott maradnom, mert egy csapat kétlábú sárkány vett körül. Hosszú volt a farkuk és valami fullánk is volt a farkuk végén, nagyon kicsi szárnyuk volt és valami taréj is volt a fejükön. Ja és volt egy piros csíkos is köztük.

Elég fenyegetően néztek rám, ezért én is felvettem a fenyegető állást és éppen megakartam lőni plazmabombával a vezért, de az egyik hátul megszúrt a farkával és lebénultam. -Áá, szóval erre való az a tüske. Mondtam valamennyire, mivel beszélni alig tudtam. Ekor odahajolt a fejemhez a vezér és megnézett. Hirtelen egy plazmabomba eltalálta az egyik sárkányt, aki ettől egyből dobott egy hátast és elesett.  Erre hirtelen felemelte a fejét a vezér és valami hangot adott a többieknek, hogy meneküljünk vagy valami hasonlót, mert  mindegyik egyből eltűnt. Még az is akit meglőttek. Én meg csak ott álltam ledermedve (szó szerint) és feszülten vártam, hogy előjöjjön az aki megmentett. Csak vártam és vártam és akkor előjött egy éjfúria. 'EZ AZ!!!' gondoltam magamban, ugyanis nagyon régóta nem találkoztam éjfúriával. És mit mondjak örültem neki. Szép, helyes éjfúria volt. Szép sötét bőre volt és piros szemei voltak.

 
Odajött hozzám és ott leült előttem. Kb 5 percig csak nézett és aztán hozzám szolt:
-Hé, jól vagy? Mivel nem tudtam beszélni, (mert még mindig le voltam bénulva) ezért csak csöndben néztem.
-Ja persze, biztos megszúrtak. Mondta az éjfúria és visszaült további 5 percre és aztán újra megszólalt:
-Nos? Hogy vagy? Tette fel újra a kérdést. Mivel újra éreztem, hogy tudok mozogni, ezért feltápászkodtam és válaszoltam:
-Igen jól vagyok.Miért érdekel? Ki vagy te? Mióta élsz itt? Mik voltak ezek a sárkányok? Hogy tudtad őket legyőzni? Ééés úgy tűnik megint jött a szokásos kíváncsiskodásom. Az éjfúrián látszott a meglepettség, de aztán megrázta a fejét és válaszolt minden kérdésemre:
-Őhm csak kérdeztem, a neven Shadow, elég régóta élek itt, ezek fürge fullánkok voltak és elég könnyen le lehet őket győzni. És te kivagy és, hogy kerülsz te a területemre? Ilyenkor leblokkoltam valamiért és elbámultam Shadowra.Ő meg csak furán nézett rám. Mivel láttam, hogy tudja mitcsinálok, megráztam a fejemet és megint elkezdtem beszélni:
-Sz-szóval ez a te területed? -De miért maradsz itt, ha itt vannak vetét társak?
-Nem fogom hagyni, hogy pár gyík elvegye az otthonom. Felelte büszkén.
-Hát ez igaz. -Őhm megengeded, hogy pár napig itt legyek?
-Itt az én területemen? -A te feltünő szineddel? -Szó sem lehet róla! -Inkább most menj el! Mondta hirtelen mérgesen és majdnem meglőtt engem. -És különben, a nevedet sem mondtad el.
-Oh igen? -Hát a nevem Boomerang! És futottam be a sűrűbe.

Késő este..

-Th! Mit képzel ez magáról?-Mondtam még mindig dühösen.
-Mindegy. Inkább alszok.- Mondtam magamnak és egy helyben lefeküdtem és elaludtam. De nem tudtam elaludni, mert valami neszt hallottam. Így hát felkeltem és utánanéztem. Nem kellett sokáig keresgélnem, ugyanis egy mellettem lévő kis Rettenetes Rém volt a hang forrása.

-Szia!- Mondta vidáman a kis rém, mintha nem is félne tőlem.
-Szia ööööööhm. 
-Manó a nevem.- Törte meg a kínos csendet.
-Cuki név.
-Köszi. Nem tudod hogy hol vagyok?  
-Sajnos én sem tudom.
-Oh, azért köszi.
-És te mit keresel itt? -Tettem fel a kérdést.
-Csak elkóboroltam. 
-Hát akkor viszlát. -Mondtam Manónak és el is fordultam visszaaludni.
-Baj ha veled maradok? -Kérdezte félénken. Én meg fáradtan ránéztem.
-Jó, gyere ide. -Mondtam és Manó egyből mellém jött.
-Amugy téged hogy hívank? -Kérdezte Manó.
-A nevem Boomerang.
-Szép név. -És Manó egyből elaludt, én meg csak néztem. Tényleg ő lenne az első barátom? Na mindegy. Előbb-utóbb úgyis elmegy. És gyorsan visszaaludtam.

30 perccel később...

Már megint fura hangokra lettem figyelmes és már megint felkeltem.
-Manó! -Morogtam rá.
-Nem én voltam. -Mondta csukott szemel. 
-De akkor mi lehet? 
-Nemtudom, nézzük meg!- Ugrott fel vidáman. Én meg fáradtan, de bólintottam és elindultunk a hang irányába. Nem kellett keveset sétálnunk, mert kb. úgy 5-10 perc múlva már megtaláltuk. És a hang forrása nem volt más, mint a Fürge fullánkok. Gyorsan elbújtunk a bokrok között és csöndben maradtunk.
-Mik voltak? -Kérdezte Manó, mivel nem látott semmit.
-Fürge Fullánkok. Ha megszúrnak a farkukkal, akkor lebénulsz. -Mondtam suttogva.
-Figyelj Manó! Most szépen, lassan visszafordulunk és gyorsan eltűnünk innen. -Suttogtam oda Manónak és lassan vissza fordultunk, de már késő volt, mert egy Fürge Fullánk állt előttünk. Mire észbekaptunk, már körbevettek minket. Manó ilyedten nézett rám, én meg rá akartam támadni arra, amelyikkel elösszőr találkoztunk, de erre meg ott termett Shadow.

(Shadow szemszöge):

Amikor Boomerang elfutott a sűrűbe, szólni  akartam neki, hogy oda nem menjen, mert ott tanyáznak a fullánkok, de nem hallotta volna meg, így hát utána mentem. Megtaláltam a fullánkokat, ahogy éppen egy vadkant ettek. Gyorsan felmásztam az egyik fára és néztem őket, mivel tudtam, hogy Boomerang úgyis beléjük botlik. És ilyenkór jutott eszembe: Miért akarom én megmenteni Boomerangot? Fogalmam sem volt rla, de mindegy is. Ő is fajtárs.Szóval amikor megláttam, hogy körbevették Boomerangot, akkor gyorsan leugrottam a fáról és megtámadtam a fullánkokat.

(Boomerang szemszöge): Fogalmam sincs honnan tudta hogy itt vagyok de, mire kettőt pislogtam már lebénították. Hirtelen eszembe jutott, hogy szoktam legyőzni a vikingeket, és ránéztem a Fürge Fukllánkokra. Akkor elképzeltem magamban, hogy megint el akarok szökni és le kell győznöm a vikingeket. Ezután rám akart támadni az egyik, de én egy gyors farokcsapással lecsaptam. A második Fullánkot meg lelőttem egy plazmabombával. Erre meg a Vezér támadt rám. Elkezdett futni felém, én is így tettem és a fejemmel nekilöktem erősen az egyik fának. Amikor felállt akkor ráordítottam és ő és a falkája elfutottak. Ezek után Manóval ( Végig ott volt) odamentünk Shadowhoz, aki már tudott mozogni. Csak nézett én meg mosolyogtam és közben meg is voltam lepődve magamon, hogy ilyet tudok. Ezután meg elkezdett magyarázni: -Figyelj, benned úgy látom, hogy van tehetség. De nemtudod irányítani. Ha akarod segíthetek neked. -Mondta komolyan, de aztán mosolygott. Akkor felragyogott a szemem és én is elkezdtem magyarázni: -Igen, szeretném, de megvan a feltétele: Oda megyünk, ahova szeretnék, és Manó is velem jöhet. Oké? Shadow erre kiguvadt szemekkel nézett rám és pár perc gondolkodás után: Jóvan, de ma itthon maradunk, és nem császkálsz el.
-Jólvan... Mondtam és elmentünk egy kisebb barlangba, ahol Shadow lakott.
 -Tényleg Manó! Velünk akarsz jönni? -Kérdeztem.
-Hát persze! -Mondta vidáman és a lábamhoz dörgölőzött. Pár perc múlva már ott is voltunk Shadow barlangjában. Én és Manó a barlang falához mentünk, Shadow meg a barlang sarkába. Én egy kicsit visszamentem a barlang szájához és néztem a holdat. Olyan szép volt. És közben azon gondolkoztam, hogy mennyi kalandban lesz részem.
-Boomerang! -Szólt oda Shadow, én meg mentem vissza aludni.

Bemutatkozás

Helló! A nevem Boomeráng. A nevemet a fejemen lévő jel miatt kaptam, ami olyan, mint egy bumeráng .Én egy éjfúria vagyok, aki elég furán néz ki. Emiatt az emberek többsége vadászik rám.

                                                                 Ez vagyok én.



Ő a haverom, Shadow. Kicsit visszahúzódó típus, aki  olyan 'Nemtörődöm' sárkány. de nagyon kedves is tud lenni időnként.

                                                                     Ő Shadow.


Na jó olvasást!