3. Rész: 3 Rövid mese és Shadow

Ma nem keltünk olyan korán, mint tegnap. Ennek természetesen örülök, mert ki tudtam aludni a tegnapiakat. Én mondom nem volt könnyű szlalomozni egy kannibál sárkánnyal a hátad mögött, aki ha elkap, akkor véged van. Na mindegy, a lényeg, hogy a sárkányok és Shadow is megmenekültünk. Most arra keltem, hogy egy madár mászkál az orromon. Mikor észrevette, hogy őt nézem, akkor elrepült. A többiek is lassan ébredeztek. Shadow is felkelt. Egy darabig csak engem nézett, mintha valamin gondolkozna.

Aztán hirtelen felkelt és elkezdett beszélni, hogy keljünk fel. Én elég nehezen, de felkeltem. És hirtelen felsikítottam: -MANÓ ELTŰNT!!!!!!!!!!!!!! Erre kicsit Shadow felugrott, gondolom az ilyettségtöl. 

-Mi az, hogy eltűnt? Nem veled aludt?- Kérdezte idegesen Shadow.
-De velem aludt. De ha elalszok, akkor olyan vagyok, mintha leütöttek volna.- Mondtam idegesen. A vége már az lett, hogy egymással kiabáltunk, hogy hova ment Manó.
-HÉJJ!!- Kiabált valaki. Mindketten a hang felé néztűnk és ott volt Manó.
-Csak 5 percre megyek el és már a fél sziget tőletek zeng.- Mondta kicsit mérgesen Manó.
-Mi csak aggódtunk, hogy hova tűntél. Különben is hol voltál?- Kérdezte Shadow.
-Lementem a tóhoz és hoztam nektek halat.-És Manó öklendezte is ki a 2 darab halat. Én örömmel felszippantottam. De Shadow kicsit tétovézva, de ő is megette. Aztán megkérdeztem, hogy mi a mai program, Sahado kicsit gondokozott és aztán rávágta, hogy ma elkezdjük kiképzést, mert már két napja vagyunk együtt (nem úgy értve), de még semmit nem tanultam a halfogáson kívül. Én meg elkezdtem nyafogni, hogy de tegnap kellett bunyóznom egy Végzet Dalával, ami elég ijesztő. De őt nem hiszem, hogy annyira érdekelte. Manó visszament aludni, mi meg Shadowwal elmentünk edzeni. 
-Szóval Boomerang, a következőt kell tenned: Én lövök rád párat, neked meg ki kell kerülnöd a lövéseket.
-Ez egész egyszerű.
-De úgy kell kikerülnöd őket, hogy nem mozdulsz el a helyedről.
-MI?? 
-Nem nehéz csak gondolkoznod kel. De persze gyorsan.
-Lelőhetlek? De komolyan.
-Inkább ne.- És ezzel a mondattal ment Shadow úgy 5 méterre, szóval úgy egy lövésre van 5 másodpercnyi időm gondolkozni, hogy kerüljem ki. Hát ez klassz! Remélem nem fáj annyira, hogyha meglőnek egy plazmabombával. 
-Kész vagy Boomerang?
-Nem!
-Klassz!-És Shadow már lötte is az első plazmabombát. Erre bepánikoltam és lehajtottam a fejem és a két mancsomat rá raktam. Ezzel a kis akciómmal elértem, hogy ne afejemet találja el Shadow. Akkor már rájöttem, hogy tudok egy helyben elmozdúlni a plazmabombák elől. Egy éjfúriának 6 lövése van. Shadow most ellőtt 1-et, szóval maradt 5. Shadow sorozatban lőtte a lövéseket össze-vissza. Én meg fordultam ide-oda, de sikerült. Amikor odajött Shadow gratulálni ráraktam a mancsomat a hasára (mert mindketten ültünk), és jól hátralöktem. 

-Ezt megérdemelted!- Mondtam. Ekkor Shadow ekkor egy ördögit mosolygott és fellökött, és most szerepet cseréltünk. Vagyis én voltam lent, ő meg fent.
-Ezt most te is megérdemelted. Mondta. És pont ekkor kellett felébrednie Manónak és persze egyből meglátott minket Shadowwal. 
-Őőőőőhm? Ti mit csináltok?
-Csak megbüntettük egymást. -Mondtuk egyszerre és feltápászkodtunk.
-És mégis miért?
-Én azért mert olyan feladatot kellett csinálnom, ami nem tetszett.-Mondtam.
-Én meg azért büntettem, mert ő megbüntetett.-Mondta rá Shadow.
-Öhm. Higgyem is el? - Kérdezte Manó.
-IGEN! Kiáltottuk egyszerre.
-Jólvan, jólvan! Én elhiszem.-Mondta Manó és arrébb ment.
Észre sem vettük, mennyire eltelt az idő. Már kezdett besötétedni. Végül is, elég sokáig aludtunk. Mielőtt mindenki ment volna a saját kis egyéb dolgára, Shadow mondta, hogy segítsek neki halászni.
Most fura volt. Általában mindent egyedül csinált eddig. Lehet, hogy haragszik rám a kisebb ,,bunyó" miatt. Nem tudom, lesz ami lesz. Odaértünk a tóhoz, ahonnan Manó hozta a meglepi halat. Nem volt semmi különös csak szimplán fogtunk halakat. És akkor leállt és megszólított:
-Boomerang.
-Igen?
-Na mégsem volt olyan rossz az edzés?
-Nem. Főleg a vége tetszett a legjobban.-Erre felnevettünk mind a ketten.
-Az nekem is tetszett.-Mosolyodott el Shadow egy kicsit és utána megint jött az a komoly Shadow, amit nem igazán bírok.
 Amikor végeztünk, akkor volt a baj, mert egy csomó halat fogtunk, de nem tudtuk hogyan vigyük vissza.
-És most hogy vigyük vissza?-Kérdeztem.
-Egyszerű! Úgy ahogyan Manó hozta reggel.-Mondta rá Shadow és már vette a szájába a halat. Én is így tettem és így vittük vissza a halat.

Este...

Egész gyorsan leforgott ez a nap, mit ne mondjak, de a legnagyobb az volt, amikor legyűrtem Shadowot. Nemtudom miért, de valamiért jól esett. Este kicsit tovább maradtunk, mivel most mindenkinek ehhez volt ma kedve. Gyújtottunk tüzet és megettük a halászott halakat. Manó és én vidáman ettük a halakat. Shadow is ette a sajátját. Mikor mindenki végzet a vacsorával, volt pár perc áldott csend. Aztán Manó kitalálta, hogy meséljük el, hogy ki honnan jött:
-Hé gyerekek! Meséljünk történeteket!
-És mégis miről?- Kérdezte Shadow.
-Hmmm...... Mondjuk arról, hogy ki honnan jött!-Jelentette ki Manó, de pont olyanról kell beszélni, amiről nem szeretek.

-Szóval ki kezdi?
-Kezdd te.-Szólalt meg Shadow és már csinálta a kis alvóhelyét.

-Na akkor kezdem. Egy kis fészekben születtem és-
-Lehetne röviden?- Szólt bele Shadow.
-Hé! Shadow! Khm. Szóval egy kis fészekben születtem, sok testvérem volt. Mindennap játszottunk, repkedtünk. Aztán egy öreg Rettenetes Rém jött a szigetre mesélni a kalandjairól. És olyan akartam lenni, mint ő, szóval elmentem otthonról világot látni. De nem volt egy barátom sem. És ekkor találkoztam Boomeranggal.-Eközben gomb szemekkel figyeltem, mert imádom a jó sztorikat.
-Most jön Shadow!-Jelentette ki Manó. Erre Shadow felkapta fejét.
-Na légyszi!-Kérleltem.
-De te már hallottad.-Mondta komoran.
-Nem baj. Legalább akkor Manónak meséld el.- Kérleltem, mire ő sóhajtott egyet. 
-Na jó, akkor most megismerhetitek az és kis story-mat. Szóval volt egy öcsém ,nővérem és anyukám egy nap a családomat elfogták de csak én tudtam meg menekülni, azóta egyedül vagyok. Vagyis voltam, mert elkezdtem tanítani egy igazi virgonc lányt. Vége.-És ezzel befejezte és most mindenki rám nézett. Hát asszem, én jövök.
-Szóval asszem az én kis történetem jön. Szóval 2 hétig voltam a szüleimmel, aztán megtámadtak minket és csak én éltem túl. Pont akkor tanultam meg repülni. És eltudtam szökni, de mindig elkaptak, elszöktem, elkaptak, elszöktem. Egészen a közelmúltig. - Erre mindenki csak nézett, aztán Shadow megtörte a csendet, hogy most már ideje lenne aludni. 

Fél órával később...

(Shadow szemszöge)

Este nem tudtam elaludni, folyton a családom járt a fejemben. Kár volt erről beszélnem. Ajj! Miért kellett igazat mondanom. Mesélhettem volna úgy, mint ahogy tegnap Boomerang-nak. "Nembaj, túl fogom tenni magamat ezen." gondoltam magamban, aztán aludtam. De nemsokkal később egy kis zokogásra ébredtem. Boomerang felől jött. Odamentem hozzá. Manó kicsivel arrébb aludt, így odatudtam feküdni mellé.
-Hé, jól vagy?- Kérdeztem.
-Igen, jól vagyok.- Felelte Boomerang szipogva. Láttam rajta, hogy nincs rendben ezért beszéltem vele:
-Tudom milyen, amikor elveszted a családod.
-Nem, te nem tudod milyen amikor a szemed láttára megölik a szüleidet.
-Lehet, hogy nem tudom, de én is elvesztettem őket, és én is kicsi voltam. Na nyugodj meg.
-De te hazudtál tegnap ezzel kapcsolatban.
-És? Te is.
-Ez igaz.
-Na akkor most, tudod, hogy milesz? Itt maradok veled éjszaka, és ha még egyszer sírni fogsz, akkor megint megnyugtatlak. Oké?
-Oké.- És már egyből elaludtunk mind a ketten.
-Hé Shadow.-Susogta Boomerang.
-Igen?
-Köszönöm.
-Szivesen.- És mostmár tényleg elaludtunk, egymás mellett. Ettől még nem zúgtam bele Boomerangba, csak a barátom.

2. Rész: Első halászleckém és egy kis kaland

(Boomerang szemszöge)
Reggel arra keltem, hogy Manó kiabál a fülembe.
-Boomerang! Ébredj!-Kiabálta Manó.
-Jó, jó fent vagyok!-Mondtam nyűgösen, és keltem föl. Elég furcsa volt, mert általában egy ketrecben szoktam felkelni. Manó csak nézett rám.
-Boomerang jól vagy?-Kérdezte.
-Mi? Ja igen. Csak hozzászoktam, hogy egy ketrecben kelek fel.-Mondtam, mintha ez olyan természetes lenne. Manó csak furán nézett rám.
-Egy ketrecben?-Jött oda és tette fel a kérdést Shadow is.
-Igen. Tudjátok a színem miatt elég sok viking keres engem.
-És honnan kaptad a Boomerang nevet?-Kérdezett ismét Manó.
-A jel miatt a fejemen.-Mutattam meg a Boomerang alakú jelemet Manónak. 

 -Oh, már értem.-Csapta mancsát a fejére Manó. Shadow meg csak némán nézett.
-Valaki éhes?-Szólalt meg újra Shadow. Manóval egymásra néztünk és egyszerre szólaltunk meg: Hát én tudnék enni.
-Akkor gyertek, megyünk enni.-Válaszolta Shadow és már repült is ki a barlangból. Mi Manóval meg utána.

A tónál..

Nem számítottunk arra, hogy a tó, ahol enni fogunk, ilyen messze van, ezért szegény Manókát a hátamon vittem félúton. Shadow, mivel előre indult, ezért gyorsabban oda is ért. Mire mi odaértünk, addigra ő már bőven falatozott a halakból. Amikor meglátott minket, befejezte az evést és odajött hozzánk. Én közben óvatosan levettem a hátamról Manót. Shadow egy darabig csak nézett (mint mindig) aztán megszólalt.
-Kértek halat?
-Igen.-Feleltem.
-Akkor szerezz magadnak.-Mondta teljesen nyugodt arccal. Milyen furcsa ez a Shadow. Mindegy a legfontosabb most az volt, hogy halat szerezzek. Főleg Manónak, mert ő még egy fiatal Rettenetes Rém és ráadásul még kisméretű, így könnyen elfárad. Szóval leraktam a földre Manót és Shadowhoz mentem.
-Őhm Shadow, nekem van egy aprócska problémám.-Mondtam félénken.
-És miaz? Mondd nyugodtan.
-Én nem tudok halat fogni.-Mondtam ki ilyedten, mert ezt eddig senkinek sem mondtam el.
-Mi? Miért nem?-Kérdezte meglepődve Shadow.
-Már egészen kicsi koromban elraboltak engem a vikingek. Így nem tudtam megtanulni a szüleimtől.-Mondtam lehajtott fejjel.
-Oh ezesetben megtanítom.-Mondta vidáman. De én leginkább Manó miatt aggódtam. Gondolom Shadow látta rajtam, mert odaszólt Manónak, aki már jobban volt, hogy jöjjön oda enni. Meg hogy mindjárt jövünk. Manó meg vidáman ment enni. Mi meg Shadowwal mentünk a tóhoz. De Manó oda pisszeget nekem, és amikor odanéztem mutatott egy 'Like' jelet. Fogalmam sem volt mit érthet ez alatt, szóval Shadow után siettem.

Most már tényleg a tónál....

Amikor odaértem, Shadow ott várt a parton.
-Szóval, Boomerang, kezdjük az alapoknál. Vagyis a partról levadászni a zsákmányt, vagyis a halat. Gyere ide, megmutatom hogyan kell.
-Okés!-És trappoltam oda vidáman. Néztem Shadow-ot, hogy mit csinál, de csak a vizet nézte. 

Nem értettem semmit, de inkább nem szólaltam meg, és csak néztem. Kb 5 perc múlva Manó is odajött, mint akinek semmi baja.
-Oh. A kezdő lecke?-Suttogta oda Manó.
-Igen. Bár nem tudom mit várakozik. 
-Hát akkor nem lövöm le a poént. -Mondta Manó és arrébb ment.
 Még 5 percig nézte Shadow a vizet aztán lecsapott. Sikertelenül.

Amikor kivette a fejét a vízből, rám nézett, megrázta a fejét és elkezdett beszélni:
-Szóval addig kell várni a víz felett, amíg nem látod magad elött a halat. Ki próbálod? 

Én csak néztem, aztán pár perc után bólogattam. Szóval odaálltam a vízhez és kémleltem. Ne is kellett sokat várnom, mert egyből jöttek a halak. Összpontosítottam ééééés MEGVAN!! Az első halászatom és egyből sikerült! És egyből elkezdtem enni a halat.

 Finom volt, finomabb, mint azok a fonnyadt halak amit a viking hajókon kaptam. Shadow meg csak nézett.

-Hát ügyes vagy. Hát akkor ezzel meg is volnánk. Akarsz még gyakorolni?

-Áh, nem majd később. Már abban elfáradtam, hogy néztelek. - Mondtam és erre Shadow csak mosolygott.

-Keresd meg Manót, aztán indulunk. - Mondta hirtelen elkomolyodva Shadow.Én meg mentem megkeresni Manót. Pici idő múlva megtaláltam, ahogyan alszik. Felkeltettem és elindultunk Shadowwal együtt egy másik szigetre.

Úgy dél fele......

Úgy csendesen repültünk, amikor már nem bírtom tovább és megszólaltam: -És te hogy-hogy nem a családoddal élsz együtt Shadow?
Egy darabig csak hallgatott, aztán elkezdett mesélni: -Fellángolt az egész sziget és a családom szétvált. Azóta sem láttam se anyámat, se apámat, se a tesómat. És te hogy-hogy egyedűl vagy? Miért nem mentél vissza?
Most meg én gondolkodtam egy darabig aztán én is elkezdtem mesélni: -Engem 2 hetesen raboltak el, és pont akkor tanultam meg repülni. De amikor elszöktem, akkor nemtudtam merre menni. 
-Oh sajnálom. Igérem segítek megkeresni a családod. - Mondta Shadow.
-hogyan én is! - Kiabált a hátamról Manó. Én erre csak mosolyogni tudtam.

Később....

-Hajj már megint csend van!! Utálom a csendet!! - Mondtam magamban. De hamar visszavonhattam, mert valami hívó hangot halottam. 

(Shadow szemszöge)

Csak néztem előre, előre és előre. Keresni akartam valami pihenő helyet mivel régóta repülünk. Ránéztem Boomerangra és láttam, hogy nagyon hegyezi a fülét és néz egy szigetet. Később én is hallottam a hangot és egyből tudtam mit jelent.

(Boomerang szemszöge)

Már a sziget felé akartam repülni amikor elkezdett Shadow ordibálni. Én meg furcsán néztem rá. Manó is látta és lemászott a fejemre és belesúgott a fülembe: - Szerintem hagyjuk egy kicsit magára és huzzunk a szigetre. - Mondta, én meg helyeselve bólogattam és elhúztam a csíkot arra a szigetre, ahonnan a hang jött. 

(Shadow szemszöge) 

Azért kiabáltam, hogy ne halljuk azt a zajt, de észrevettem, hogy elmentek pont a sziget felé, ezért befejeztem a kiabálást, és utánuk repültem. Hamarosan leértem a szigetre, de nem voltak sehol. Elmentem gyalog keresni őket, hátha összefutunk. Hirtelen valami mocorgást hallottam a mögöttem lévő bokrok közül. Gyorsan hátrafordultam, de meg se tudtam nézni mi az, mert egyből rám ugrott. És az volt az amitől tartottam, egy Végzet Dala.

Ordított egy nagyot és megmarkolt a karmaival és vitt is el oda, ahova a többi elejtett sárkányt tartja. Gondoltam ott fogok találkozni Boomeranggal és Manóval, mert Boomerang nem nagyon ismeri a szigetvilágot és sárkányait. Már odaértünk a ,,gyűjtő" helyre, de nem láttam sehol sem Boomerangot. Lehet, hogy már felfalta a Végzet Dala? Nem- nem hiszem. Boomerang okos, talpra esett lány, nem hinném, hogy egy ilyen sárkány elfogja őt. Miután ledobott, a Végzet Dala elment más harapnivalót is keresni, gondolom. Én meg ott maradtam a többi bajba esett sárkánnyal.

(Boomerang szemszöge)

Manóval körülnéztünk a szigeten, keresni azt a zajt, ami alapból idecsalogatott minket, de nem találtuk sehol, ezért úgy gondoltuk Manóval, hogy ideje vissza menni.
- Boomerang szerintem menjünk vissza. - Ajánotta Manó.
-Rendben, de merre menjünk? Én nem tudok felrepülni a lombok miatt. - Jegyeztem meg. Manó erre elkezdett oldalra biccenteni a fejével, jelezve azt, hogy arra menjünk. Szóval elkezdtünk menni és végűl egy tisztáson lyukadtunk ki, ahol egy csomó borostyánba zárt sárkány volt. Manóval mi csak döbbenten néztünk. 
-Ott van Shadow! - Kiabálta Manó és futott is Shadowhoz. Én meg csak néztem a szerencsétlen sárkányokra, akik be voltak zárva a borostyánokba. Egyszer csak egy bezárt gronkel szólalt meg mellettem:- Kérlek segíts!- Nyöszögte.
- Mondd meg mit csináljak, és kiszabadítalak. -Súgtam vissza.
- Gyújtsd fel a borostyánt!
- Mi?
-Csak tedd meg!- Mondta kétségbe esetten a gronkel, mivel nem volt más ötletem, ezért megtettem amire kért és csodák csodájára, a borostyán felrobbant, de a gronkel kiszabadult. Megköszönte a segítséget és elrepült. De a lényeg, hogy mostmár tudom, hogy lehet kiszabadítani Shadow-ot. Szóval futottam Shadow-hoz, ahogyan csak tudtam. Amikor odaértem, megmontam Manónak, hogy menjen hátrébb, Shadownak meg, hogy nyugodjon meg. Shadow erre pánikolni kezdett, hogy mit fogok csinálni. De akkor PUFF. Kilőttem a borostyánból Shadowot.
- Hogy kerülsz te ide?- Kérdeztem Shadow-ot. 
- Megláttam, hogy erre a szigetre jöttök és utánatok akartam menni, de nem találtalak titeket, de a Végzet Dala elkapott.- Felelte.
-És mi az a Végzet Dala?- Kérdezte Manó. És pont akkor jelent meg az éppen említett sárkány. 
-És most gyorsan tűnjünk el innen!!- Mondta Shadow és már repültünk is. De visszanéztem és láttam a kétségbeesett sárkányokat és visszafordultam segíteni nekik. A Végzet Dala észrevett és elkezdett üldözni. "Hát ez klassz!" gondoltam, de közben szlalomoztam és lövöldöztem a borostyánokat, amikből sorra repültek ki a sárkányok. Én meg elkezdtem menekülni, mert a Végzet Dala még mindig üldözött. Már kétségbe voltam esve, de megpillantottam egy barlangot és oda berepültem. Kiderült, hogy ez egy egészen hosszú barlang mivel már 5 perce menekülök a Végzet Dalától. És megpillantottam a barlang falát. Akkor egy éles kanyart tettem és a barlang szája felé érve, elkezdtem lövöldözni a barlang ,,plafonját", ami elkezdett beomlani. Én meg siettem és siettem ééééééééés KIÉRTEM. A beomlás után még vártam egy kicsit, hátha mégis kiért a Végzet Dala. Szerencsére bennt maradt a beomlott barlangban. HÁ! Úgy kell neki! És siettem vissza Shadowhoz. Ott vártak engem. Amint odaértem, se szó, se beszéd, mentünk máshova. Kis idő múlva már nem bírtam ki:
-Figyelj Shadow, bocs, hogy oda mentem, de nem hagyhattam őket ott.
- Semmi baj. Számítottam rá.- Mondta Shadow.
-Most akkor ismerd be.- Mondtam kicsit nagyképűen.
-Mégis mit?- Kíváncsiskodott Shadow.
-Hogy örülsz neki, hogy nem haltam meg!
Erre viszont nem válaszolt semmit csak repűlt mellettem, de azért láttam rajta egy pici mosolyt.

Késő este......

Nagyon sokat repűltünk, már fájt a szárnyam és még Manót is a hátamon cipeltem. Mondegy amint egy szigetre értünk, mindenki összedőlve aludt el.  

Tessék itt pár GIF, ami nekem nagyon bejön, SZIASZTOK!!!!