'Gyerünk kapjátok el! Nem szökhet el megint!' Ezeket hallgatom minden áldott reggel. Ugyanis elég népszerű vagyok a sárkány csapdászok között. Mindig ez van. Szinte, mint egy napirend:
Boomerang napi teendői
- Felkelni a kiabálásokra.
- Megvárni a reggeli etetést.
- A véletlen nyitva hagyott ketrec ajtón kisurranni.
- A vikingek észre vesznek.
- Mindenkit lecsapok és kirepülök az hajóból.
20 perc múlva...
Kb. úgy 20 perc múlva találtam egy kis tavat ahol alig volt pár sárkány (hála Thornak), ugyanis a kinézetem miatt nem volt még barátom, egy sem. Mondjuk én nem is vagyok valami ismerkedős típus, de mindegy, egyszer csak lesz barátom. Valamikor. De mindegy, szóval éppen halakat akartam fogni, amikor az összes sárkány szétrepült a tó körül. Én csak néztem szét, hogy mi történt, de nem láttam semmit. Gondoltam valamit megéreztek, ezért én is elkezdtem szimatolni a levegőben. Valami különös szagot éreztem, de valami sárkány volt, az biztos. Kíváncsi természetem miatt megvártam a sárkányt/sárkányokat, hogy megnézzem őket. Hát nem kellett volna ott maradnom, mert egy csapat kétlábú sárkány vett körül. Hosszú volt a farkuk és valami fullánk is volt a farkuk végén, nagyon kicsi szárnyuk volt és valami taréj is volt a fejükön. Ja és volt egy piros csíkos is köztük.
Elég fenyegetően néztek rám, ezért én is felvettem a fenyegető állást és éppen megakartam lőni plazmabombával a vezért, de az egyik hátul megszúrt a farkával és lebénultam. -Áá, szóval erre való az a tüske. Mondtam valamennyire, mivel beszélni alig tudtam. Ekor odahajolt a fejemhez a vezér és megnézett. Hirtelen egy plazmabomba eltalálta az egyik sárkányt, aki ettől egyből dobott egy hátast és elesett. Erre hirtelen felemelte a fejét a vezér és valami hangot adott a többieknek, hogy meneküljünk vagy valami hasonlót, mert mindegyik egyből eltűnt. Még az is akit meglőttek. Én meg csak ott álltam ledermedve (szó szerint) és feszülten vártam, hogy előjöjjön az aki megmentett. Csak vártam és vártam és akkor előjött egy éjfúria. 'EZ AZ!!!' gondoltam magamban, ugyanis nagyon régóta nem találkoztam éjfúriával. És mit mondjak örültem neki. Szép, helyes éjfúria volt. Szép sötét bőre volt és piros szemei voltak.
Odajött hozzám és ott leült előttem. Kb 5 percig csak nézett és aztán hozzám szolt:
-Hé, jól vagy? Mivel nem tudtam beszélni, (mert még mindig le voltam bénulva) ezért csak csöndben néztem.
-Ja persze, biztos megszúrtak. Mondta az éjfúria és visszaült további 5 percre és aztán újra megszólalt:
-Nos? Hogy vagy? Tette fel újra a kérdést. Mivel újra éreztem, hogy tudok mozogni, ezért feltápászkodtam és válaszoltam:
-Igen jól vagyok.Miért érdekel? Ki vagy te? Mióta élsz itt? Mik voltak ezek a sárkányok? Hogy tudtad őket legyőzni? Ééés úgy tűnik megint jött a szokásos kíváncsiskodásom. Az éjfúrián látszott a meglepettség, de aztán megrázta a fejét és válaszolt minden kérdésemre:
-Őhm csak kérdeztem, a neven Shadow, elég régóta élek itt, ezek fürge fullánkok voltak és elég könnyen le lehet őket győzni. És te kivagy és, hogy kerülsz te a területemre? Ilyenkor leblokkoltam valamiért és elbámultam Shadowra.Ő meg csak furán nézett rám. Mivel láttam, hogy tudja mitcsinálok, megráztam a fejemet és megint elkezdtem beszélni:
-Sz-szóval ez a te területed? -De miért maradsz itt, ha itt vannak vetét társak?
-Nem fogom hagyni, hogy pár gyík elvegye az otthonom. Felelte büszkén.
-Hát ez igaz. -Őhm megengeded, hogy pár napig itt legyek?
-Itt az én területemen? -A te feltünő szineddel? -Szó sem lehet róla! -Inkább most menj el! Mondta hirtelen mérgesen és majdnem meglőtt engem. -És különben, a nevedet sem mondtad el.
-Oh igen? -Hát a nevem Boomerang! És futottam be a sűrűbe.
Késő este..
-Th! Mit képzel ez magáról?-Mondtam még mindig dühösen.
-Mindegy. Inkább alszok.- Mondtam magamnak és egy helyben lefeküdtem és elaludtam. De nem tudtam elaludni, mert valami neszt hallottam. Így hát felkeltem és utánanéztem. Nem kellett sokáig keresgélnem, ugyanis egy mellettem lévő kis Rettenetes Rém volt a hang forrása.
-Szia!- Mondta vidáman a kis rém, mintha nem is félne tőlem.
-Szia ööööööhm.
-Manó a nevem.- Törte meg a kínos csendet.
-Cuki név.
-Köszi. Nem tudod hogy hol vagyok?
-Sajnos én sem tudom.
-Oh, azért köszi.
-És te mit keresel itt? -Tettem fel a kérdést.
-Csak elkóboroltam.
-Hát akkor viszlát. -Mondtam Manónak és el is fordultam visszaaludni.
-Baj ha veled maradok? -Kérdezte félénken. Én meg fáradtan ránéztem.
-Jó, gyere ide. -Mondtam és Manó egyből mellém jött.
-Amugy téged hogy hívank? -Kérdezte Manó.
-A nevem Boomerang.
-Szép név. -És Manó egyből elaludt, én meg csak néztem. Tényleg ő lenne az első barátom? Na mindegy. Előbb-utóbb úgyis elmegy. És gyorsan visszaaludtam.
30 perccel később...
Már megint fura hangokra lettem figyelmes és már megint felkeltem.
-Manó! -Morogtam rá.
-Nem én voltam. -Mondta csukott szemel.
-De akkor mi lehet?
-Nemtudom, nézzük meg!- Ugrott fel vidáman. Én meg fáradtan, de bólintottam és elindultunk a hang irányába. Nem kellett keveset sétálnunk, mert kb. úgy 5-10 perc múlva már megtaláltuk. És a hang forrása nem volt más, mint a Fürge fullánkok. Gyorsan elbújtunk a bokrok között és csöndben maradtunk.
-Mik voltak? -Kérdezte Manó, mivel nem látott semmit.
-Fürge Fullánkok. Ha megszúrnak a farkukkal, akkor lebénulsz. -Mondtam suttogva.
-Figyelj Manó! Most szépen, lassan visszafordulunk és gyorsan eltűnünk innen. -Suttogtam oda Manónak és lassan vissza fordultunk, de már késő volt, mert egy Fürge Fullánk állt előttünk. Mire észbekaptunk, már körbevettek minket. Manó ilyedten nézett rám, én meg rá akartam támadni arra, amelyikkel elösszőr találkoztunk, de erre meg ott termett Shadow.
(Shadow szemszöge):
Amikor Boomerang elfutott a sűrűbe, szólni akartam neki, hogy oda nem menjen, mert ott tanyáznak a fullánkok, de nem hallotta volna meg, így hát utána mentem. Megtaláltam a fullánkokat, ahogy éppen egy vadkant ettek. Gyorsan felmásztam az egyik fára és néztem őket, mivel tudtam, hogy Boomerang úgyis beléjük botlik. És ilyenkór jutott eszembe: Miért akarom én megmenteni Boomerangot? Fogalmam sem volt rla, de mindegy is. Ő is fajtárs.Szóval amikor megláttam, hogy körbevették Boomerangot, akkor gyorsan leugrottam a fáról és megtámadtam a fullánkokat.
(Boomerang szemszöge): Fogalmam sincs honnan tudta hogy itt vagyok de, mire kettőt pislogtam már lebénították. Hirtelen eszembe jutott, hogy szoktam legyőzni a vikingeket, és ránéztem a Fürge Fukllánkokra. Akkor elképzeltem magamban, hogy megint el akarok szökni és le kell győznöm a vikingeket. Ezután rám akart támadni az egyik, de én egy gyors farokcsapással lecsaptam. A második Fullánkot meg lelőttem egy plazmabombával. Erre meg a Vezér támadt rám. Elkezdett futni felém, én is így tettem és a fejemmel nekilöktem erősen az egyik fának. Amikor felállt akkor ráordítottam és ő és a falkája elfutottak. Ezek után Manóval ( Végig ott volt) odamentünk Shadowhoz, aki már tudott mozogni. Csak nézett én meg mosolyogtam és közben meg is voltam lepődve magamon, hogy ilyet tudok. Ezután meg elkezdett magyarázni: -Figyelj, benned úgy látom, hogy van tehetség. De nemtudod irányítani. Ha akarod segíthetek neked. -Mondta komolyan, de aztán mosolygott. Akkor felragyogott a szemem és én is elkezdtem magyarázni: -Igen, szeretném, de megvan a feltétele: Oda megyünk, ahova szeretnék, és Manó is velem jöhet. Oké? Shadow erre kiguvadt szemekkel nézett rám és pár perc gondolkodás után: Jóvan, de ma itthon maradunk, és nem császkálsz el.
-Jólvan... Mondtam és elmentünk egy kisebb barlangba, ahol Shadow lakott.
-Tényleg Manó! Velünk akarsz jönni? -Kérdeztem.
-Hát persze! -Mondta vidáman és a lábamhoz dörgölőzött. Pár perc múlva már ott is voltunk Shadow barlangjában. Én és Manó a barlang falához mentünk, Shadow meg a barlang sarkába. Én egy kicsit visszamentem a barlang szájához és néztem a holdat. Olyan szép volt. És közben azon gondolkoztam, hogy mennyi kalandban lesz részem.
-Boomerang! -Szólt oda Shadow, én meg mentem vissza aludni.
